Dada

Görnyed és gonosz, rút, csúnya,

Sötét ráncainak mélye nyeli el a fényt.

Gügyögésbe rekedtséget olt,

Kontyán háló, fájó látni deres derengését.

Egy korszak alkonyán reszkető gyerek

paradicsomlevesbe tálalt borsós tokány felett.

Nem ízlik? Puff még egy adag:

Ez büntetése annak, aki malacul evett.

Majd, miután fölnő a kis pisis végre,

megunva a pityergést, bőszen esztergál,

vasat püföl, fogaskerekeket forgácsol,

De most még dádát mutatnak a dada ujjak.

A magasba, mint egy vasúti menesztő tárcsa,

S fenyegetve mozgatva előre hátra,

Lesz hadd el had, ha lassan fűzöd a cipőd!

Hajol árnya  padon kuporgó óvodásra.

Kár, hogy még nem hadra fogható,

Ez a rengeteg anyjáért nyafogó pelenkás,

De majd lesz nemulass, ablakba virgács!

Egy dada az imperialistákra úgy mér csapást:

Hogy elpüföli a sok kis tróger fenekét,

Uzsonna előtt kiosztja a gyógykoki adagot,

Kiképez a végső harcra ember anyagot,

Megtanítja becsülni a legvidámabb barrakot.