Requiem egy mélygarázsért
Bár még munkagépek túrják a helyét,
én már javában temetem.
Amit buzi kúlereseknek gépek ásnak,
átkaimmal őket mélyre becemenetezem.
Rohadnának meg városi tereplyáróikban mind,
mit bánom én a föld alatt, vagy odakint,
lehordom őket ha kell egyenként, van elég szint,
Autóstul, felnistül, teletankkal, legalább nem kell sitt.
Lapítsa szét karosszált nyomorukat egy födém,
Vasbetont tar koponyájukra! Oh mily díszes diadém!
Mily ékes zene volna ahogy utolsót böffen a kipufogó,
és erőtlen nyeklik még egyet a kimerült önindító.
Lenne már tömegsírba az összes peresgumis genyó,
Mélygarázs falán kihúny reflektoruk fénye, ez durva, de jó.
Lehajtana oda mind egy szent bevásárló napon,
Én meg rájuk zárnám a kaput és agyő, azt mondom!
Az kapna egy jólirányzott sorozatot, aki mégis előjő.
Egyet egyet a gumikba, ne higgye azt, mekkora menő.
Kihalnának, mint a mammuth, pedig ez nem jégkorszak,
Ezek a férgek saját kipufogógázukba fulladnak.
Kapnának oda le egy ingyenparkoló jegyet,
de nem tudnák azt, hogy ez számukra gyászmenet,
luxusuk a koporsójuk, túlvilágra vigye át őket a kedvenc
Nem fogsz sírni utánuk, csak néhány festett ribanc.
Aztán, ha elcsendesedett a város újra,
hallod a templomok harangját kondulva zúgva,
Requiem egy mélygarázsért, oh, mi ez a csend!
Újra friss a levegő, Budapesten ismét rend.
Sehol egy Tarlós, se Demszky, újra kimersz menni,
Biciklivel, nyeregbe és nincs ki pofádba kerregne
leszorítva csálé csatornafedélre, a járda szegélyre.
S egy fohásszal ajkadon, felnézel tiszta kék égre.
https://soundcloud.com/user-950766647/4-negykereku-kentaur
