Mikita Eszter
Tagadhatatlan, tetszel,
délelőttök tündére,
tízig alvók istennője.
Mi nem kellünk már sehova,
bár próbálkozunk hébe-hóba,
te vagy ennek legjobb tudora.
Gyönyörű hajad értünk fénylik
az instagrammon, ó, galambom,
hogy munkát találj nekem, én is hagyom.
Megengedem, hogy turbózd rangom,
Kajánul ajánlj betöltetlen állást,
Képzetemben találsz szállást.
Küldjél még még ajánlatot,
Hogy kirúgatom magam, nem csodálhatod.
Hogy lehetsz ily szép kelepce?
Gúzyba kötve vagyok bájad fegyence,
Megyek interjúkra, fényes termekbe,
Ha látnád, mit elszenvedek érted!
Nyakkendőt kötök, borotválkozok,
Elképzelem, hogy tetszem s csókot nyomsz
Homlokomra, hogy ne félj, vár a munka,
Egy sokadik körben bejutsz valahova,
Igen, de csak veled Eszter, mert te
nem eresztesz el csak úgy állástalan.
Izenem, sikerült! Tudtad, mi a titka,
Erőt vettem méljeidből ó Mikita,
Eszter, bárcsak láthatnálak egyszer!
Megírhatnám, köszönöm, összejött,
Kiregisztrálhatnám magam végleg
De üres lenne a fiók s nélküled az élet.
Dolgozom, hajnalban kelek, pfuú,
És nem érdekel már a profession.hu,
De most hazudok, el kéne téged feledni,
Vagy az ismeretlenséget felfedni.
De ehhez gyáva vagyok és túl sokan,
Mert minden munkakereső, mint én, pont olyan.
Te vagy a csillaga, lehet bármily mihaszna,
Érted rajong eped, vagy már valahol gebed
egy melóba, amiért örökké hálás neked.
Zsepikkel teli wc-m, eme vers az én cévém,
Egyetlen név, egy hölgyé, akiért teszem,
Mert szeretem Mikita Eszterem.
