Az a nagy szerencse, hogy ellopták

Választhattak volna
sokkalta förtelmesebb módot
Kirabolni és a Dunába lökni
tulajt, az áldozatot.

Meggyalázni szeméremét,
Kinyomni mindkét szemét,
Meggyújtani napalmmal, had égjen,
Védtelenül az égbe így térjen.

Elgáncsolni aztán hátulról kést bele,
Kettéroppntani gerincét, vagy egyefene
kitaposni belét huszas alufelnikkel
és vékony gumikkal, bele száztízzel.

Nem, ők nem ilyenek, derék polgárok,
Kezüket szorongatnák Bolgárok,
Hogy annak ellenére, bármit szabad,
ők mégiscsak korlátozták magukat.

Egy tettre, mely nem öl, nem fáj,
Egyszerűen elemelték, ami hitték jár,
Testen nyolc napon túl semmi heg,
se zúzódás, se folt, se vérző seb.

Csak az autó üres, a ritikül a zseb.
És hogy élsz, ki lehetne szerencsésebb?
Miért, a tettest is meglophatja bárki,
De azért ezt nem ajánlatos kipróbálni.