Maga a valóra vált álom

Maga a valóra vált álom,

Huszonvalahány éve van egy párom,

Valahol szeret engem, bár nem hiszem,

Azért mossa gatyám, vasalja ingem.

Külön külön öregedünk de együtt szépülünk,

Hány éve már, hogy egymásba szédültünk!

Nélküle én kevesebb lennék, ő lehetne több is,

Azt hiszem, megszokott, már el nem szökik.

Négy gyermek és egyetlen alom,

Pedig az élet könyörtelen taposó malom,

Könnyű kalandok elsodornak könnyen,

Szebb az élet ha egy férfi nőtlen?

Együt kell átléni ezt a kíméletlen hajszát,

Amibe keveredhet egy egy hosszú hajszál,

Magyarázkodás, az nem egészen úgy, hanem így,

Néha elviselhetetlen teher az örök frígy,

Pedig hittük ez maga  lesz a megvalósult álom,

Ha mást érzünk, ne kérjük máson számon,

Mert elillannak a napok, s ha nincs bennük élmény

Az élet üres parfümös üveg lesz a végén.

S hiába várt rád életen át hölgyed,

Hogy boldog perceket csak vele töltsed,

Agyad tilos dolgokon járt ezerszer,

Hűnek lenni az egyetlen ellenszer.

Itt van, most is vár, mint valóra vált álom,

Huszonvalahány éve ugyanő a párom,

Adja magát és meleg vacsorát,

Elviseli férjura hálátlan vicsorát.