Kifulladásig

Meghalni mentem,

Futva, fel fel

korlátol környezetem

végső határáig,

Fel a Hármashatár hegyre,

Ahonnan már nincs messzebb,

mert az már más  kerület.

Nem a második, ahonnét

meghalni indultam,

hátrahagyva másoknak,

ami előttem tárult volna fel,

például, hogy aznap este Szilveszter,

Na nem, csak ezt ne,

inkább meghalni, futva haldokolva,

köpködve, kövek közé hullva,

összeroskadni egy erdő lakó

hajléktalanba belebotolva,

vagy egy levedlett gumiabroncs

okozza inkább vesztem, hősi halál

400 méter tengerszint felett.

 R ohanniKifulladásig, nem

hazaérni a szilveszteri tévé adásig,

irtózva iramodni távolba az

ismétlődő egyhangúságtól,

lihegve egy elérhetetlen adótorony felé,

De mit tegyen az ember, ha felért?

A csúcsra, amit kitűzött, hogy úgyse éri el,

és egyre közeleg a szilveszter...

Erre nem volt tervem,

nem volt B változat,

Hazafelé lejtőnek futva,

eltelt úgy két óra és

fel sem tűnt senkinek,

hogy eltűntem.