Utolsó percek

A végső kihűlés előtt

még egy aprócsak szájvonaglás

réveteg mosoly, a megváltoztathatalanba

merítkező sejtelmes belenyugvás.

Nem sürgősségi a környezet,

Aki akar könnyezhet,

fohászkodhat, mert innentől a hité a főszerep.

Az orvostudomány megtette, amire képes,

A csoda még segíthet, de csak akkor ha

következményként hit ébred,

arra pedig nem nagy az esély,..

valahol duruzsol egy perisztatikus pumpa,

zavartalan működése az utolsó kapocs e világhoz.

Az eleve elrendeltetést hidegen hagyja e precizió,

akkor és ott köszönt be a vég, amikor és ahol az neki jó.

Egy  pihegés, vékonyka nyál szivárgás

szederjes a bőr és a ráncok mélye egyre szürkébb

kórházszagot lehel a tetem, amely

még orvosi értelemben véve élő ember.

Nem rendhagyó eset, sokat látott ilyet a terem

Melynek az ablaka is nyitva, bár ez szabálytalan,

könnyebb nyáron így kikinlódni, bakteriális

fertőzés ide vagy oda.

A dunyha allól kibukkan egy neylonzokni,

ez sokkal meglepőbb, mint egy átlagos nap,

Nem tudtuk eldönteni kell vagy sem pap?

Egy szemetelen légy egy körre bereppen,

belezümmög a hipó és pelusszag elegyébe

a tifúsz, a vérhas már  úgyiscsak posztumusz,

de azért azt mondom, hess! hátha

mégiscsak itt egy csoda lesz. Hess aztán

egye fene próbáljuk meg: Hiszek egy...

Nem megy... nincs benne erő, dög,

sokkal többre képes egy sunyi vérrög,

Az konrétum, az diagnosztizálható,

Nem úgy a Mindenható.

Valaki meg tudná mondani, meddig

tart még az élet és mikor köszönt be

végre a halál?

Meddig üljünk még itt? Tehetetlen?

Meddig kell elviselni, hogy van lehetetlen?

..ekkor belépett egy személy,

csuhás, felkent:

Finoman lecsukta a szemfedelet,

mert fel sem tűnt, hogy

Ildikó csendben elment...