Munkavedelem

Lombikok csörömpöltek, lilás,gőzölgő folyadékok lötykölődtek, a laborasztal egyre hangosabban nyekergett ahogy  két test egymásba gabalyodva, egyre hevesebben mozgott rajta.

- Az éter, jaj az éter, be fog gyulladni az éter, nyögte szaggatott sóhajjal Katinka a fiatal technikusnő egy jóképú, felhevült férfi fülét rúzsos ajkaival harapdálva.

- Engem emészt föl a tűz, Katinka, ha nem tépjhetem le fogaimmal le azt a pántot, megőrülök, nem bírom magam tűrtőztetni tovább! Tudtukon kívül a dörzselektromosság is egyre fokozódott, s ekkor, a kezdetben túlengedékeny nőben mintha valami belül megállj parancsolt volna, s kócos, dúlt ábrázattal lihegte Oszkár arcába,

-  Vigyázzon Oszkár, mert poliész...!

De nem tudta befejezni, mert hatalmas detonáció rázta meg a levegőt s a szerelmi affér helyén sötét, füstölgő kráter tátongott.

Tótfalusi Oszkár munkavédelmi felügyelőként dolgozott a Piperol Finomvegyszergyár Preklinikai laboratóriumában. Negyvenöt körüli de még izmos testalaktú férfi volt, mindig frissen borotvált arcán az adrenalintól duzzadő erős növésű szőrtüszők kiirthatatlan makacssággal hirdették férfiúi küldetését. Hiába borotválkozott, a nátrium hidrogén szulfit sem tudta lányosabbá, legalábbis kevésbé férfiassá varázsolni azt a lehengerlő erővel előreugró, kérlelhetetlenül szexi állkapcsot. Nyakkendő és öltöny próbálta álcázni a prédára éhes hímet, amely vágyat ébresztett minden fehér köpeny alatt, forrót, perzselőt, csak Oszkárral oltható tüzet.

Tótfalusi munkavédelmi főelőadóként tevékenykedett a gyárban, s ez az állás olyan volt neki, mint a szavannák kiéhezett királyainak, az oroszlánoknak az antilop csorda: néhanap, ha kedve szottyant, kiszemelt egy-egy áldozatot, becserkészte és az alkalmas pillanatban, hogy is mondjuk másképp, rávetette magát. Csak épp, az áldozat gidával ellentétben a kiszemelt “hús” sosem szomorkodott túlzottan emiatt.

Tótfalusi szerdánként tartott, immáron rutinszerűen, munkavédelmi továbbképzést a kollektívának. Minden nő izgatottan várta ezt a pillanatot, nem is beszélve a környék manikűr, pedikűr szalonjairól, a szolariumokról, s természetesen a butikokról, amelyek ilyenkor hoszzabbított nyitvatartással várták a dolgos lányokat s asszonyokat. A munkavédelmi megbízott fő szakterülete a tűz és robbanás veszélyes tevékenység volt. Szívesen gyakoroltatta a vészzuhany használatát is, havaria esetére felkészülve, s érdekes módon, a bársonyos bariton hangon elhangzó kérdésre, “Hölgyeim, ki próbálja ki a vészzuhany nyitást, ki a bátor, merész jelentkező?” mindig hangos sikolyokkal vetették magukat a már munkavédelmi előadás kötelező tananyagától is izgalomba került, a köpenyeket magukról e felhívásra szinte azonnal, önként letépő hölgyek.

A tragédia napján is munkavédelmi szemlére és előadásra került sor. Tótfalusi a szokott módon frissen borotválva, Denim illat árján úszott be az előadó terembe. Utánozhatatlan hanyag eleganciájával, ahogy csak ő tud kinyitni egy laptop fedőt, belekezdett a prezibe. Az aznapi előadás címe: “Fehérnemű szabály” Az előadás során felhívta a hallgatóság figyelmét arra a tényre, hogy a labortüzek kilencven %-át a nem megfelelő viselet okozza: mert egy himbálódzó neylon nyakkendő csücskéről a poliészter tangákra, melltartókra átugró szikra könnyedén labortüzeket okozhat, amelynek oltása a tűzfészekre történő fecskendezéssel már lehetetlen. Ezért Tótfalsui előrelátóan úgy határozott, hogy a gyári laborokban az alsóneműk hordása szigorúan tilos! Piktogrammok is jelezték ezt mindenütt, egy stilizált lefelé fordított háromszög és felette két köröcske, ponttal közepükön.

Azon a napon, mint arra a bevezetésből következtetni lehet, mégis bekövetkezett a katasztrófa. Tótfalusi szokásos szerdai terepszemléjét tartotta, s aznapra a 207-es laboratórium, pontosabban, H. Katinka személyes továbbképzése volt noteszába bejegyezve. Tudnunk kell, hogy H. Katinka régóta érezte úgy, hogy ő az utolsó abban a drága noteszben, s elhatározta örökre véget vet ennek a gyalázatnak. Hogy Oszkár rajta kívül mással, mit mással, másokkal, egy egész hevesvérű brigáddal, az egész állománnyal, azt már nem!

-...ter bugyit vettem fel! fejezte Katinka a megkezdett párbeszédet, de immáron abban a vegyigyárban, amelynek kéményéből már bárárnyszerű, édes ízű fehér vattacukor fellegek pöfékelnek a barna savas füstgáz helyett és a szintézisgázt  mámornak nevezik. Tótfalusi materialista lelkét különösebben nem rázta meg a detonáció, ő sokkal mélyebben gyökerező igazságokban hitt, mintsem élet és halál, üdvösség, meg ilyen felesleges szócséplésre való témák. Az ő menyországa maradt az, mai a földön volt, a munkavédelem. Ott folytatta, ahol a fizkika kérlelhetetlen törvényei miatt egy másodpercre meg kellett szakítania  a gyakorlati oktatást:

- Mi, mi az, hogy ...ter, a francba ez robbanás volt, csak nem azt akaraja nekem mondani, hogy  fehérneműt vett a köpenye alá és anyaga poliészter és a reakciója éteres?!  Hát csoda, ha átugrott a nyakkendőm csücskéről egy szikra az alsóneműjére? Hát nem elmagyaráztam százszor? Én nagyon szeretem magát Katinka, mint szerethettem az egész kollektívát, de miért tette ezt velem, most magát kell képeznem az idők végezetéig!

- Igen én is tudom Oszkár , sajnálom, de magáért Oszkár én nem bírtam ki, megvettem ezt a vörös tangát, tapinthatta, milyen jól feszül a popsimon,  mert az anyaga elliktikus poliészter: értse meg nő vagyok elsősorban, nő még így üdvözült testtel is, és én nem oltási gyakorlatot, hanem perzselő tüzet akartam, mindkettőnket örökre felemésztő tüzet, hatást, ellenhatást, detonációt, hogy együtt haljunk meg, Oszkár!

De ezt a párbeszédet már csak mi, Olvasók ismerhetjük, míg lent a siralom völgyben a kráter füstölgő romjai között az anyavállalat szakértői keresgélik a "root cause"-t és prezit készítetnek a fölsőbb vezetés számára az esetből. Lássunk, vigasztalásul, hogy az élet megy tovább, néhány fóliát:

- Ötödik fólián, Tótfalusi Oszkár már túl volt azon a bizonyos ponton, ahonnan még van visszatérés...

a hatodik fólián jól látszik ahogy keze vadul matat a fehér köpeny alatt, a hetedik fólián látható, hogy  nem a habbal oltó blombája felé tartanak ujjai, bár nem egészen jól adja vissza az animáció, hogy mi is történt ott valójában.., a nyolcadik fólián egy stilizált villám jelzi a nyakkendő és a tiltott tanga viselet között egyre fokozódó dörzselektromos feszültséget és már egyik test sem földelt, mert az asztalon hempergőznek...

és akilencedik ábrán látható, ahogy a poliészter nyakkendő csücskéről a tanga felé levezetődik a feszültség: ívkisülés.

S mindannyian tudjuk a szomorú eredményt: a detonáció heve szétvette az egész gyárat, a körnéyket, még a közeli női fehérnemű szalon, szolárim, pedikür centrum kirakatüvegét is bezúzva.

-Uraim, mi ebből a tanulság: nekünk kell józannak lennünk, ne bízzunk másokban, vagy ne viseljünk nyakkendőt a laborban, vagy, legalábbis, az ne legyen poliészter.