A petrikben is úgy volt,
Van akik üveget fújtak,
Van aki fát fűrészelt
Más sorjátlanítot, reszelt,
Aztán forgás.
S mindenki bízott,
Jó lesz a váltás.
Nme volt állandó terem,
A szünetben vándorolni kelet,
Fóldrajz kabinettől a lehető
legmesszebb a történelem,
nem volt állandóság, se kényelem.
S hogy ez jó vagy rossz? Lényegtelen.
A tornaórán felosztva a csapat,
Van ki a bordásfalon lógott,
Van aki a gyűrűn, s a zsámolyt ugró
lett aztán fekvőtámaszokat nyomó.
Forgott, áramlott a sok nebuló.
Hát miért oly elképesztő történet,
hogy elindulnak az emberek?
Helycsere: mehetsz a sivatagba szomjazni,
Ide jön dőzsölni valaki sörözni, borozni.
Eleget lihetegett lenn a délen a riksás,
Most egy Jaguárt akar, ugyan mi mást?
Hátukba egy sorozat helyett
Egy siófoki üdülés jó lehet,
Forgás van, hát nem érted?
Ezrt kellenek ember csempészek.
Ahová küldtet a szemetet,
Most jönnek és megnézik a szemedet,
Igen, ezek helyedre éhes farkasok,
Forogni kell, nem hallod?
Ahová kipufogóid bűzét elfújta a szél,
Idejönnek onnan és azt mondfák, na tűzzél,
És a szöges drót sem lehet akadály,
Nem jártál suliba, te vadszamár?
