Nagy nap lehet még egyszer a mából
Miért oly csekély értékű az éppen most?
Birtokolhatatlan kincs, ez az egyetlen
igazán igaz gyöngy a végtelen időmúlás mélyén,
Elhajózunk az általunk elsüllyesztett Atlantiszok felett,
S a jelent kedvetlen cselekedeteinkkel múlttá szapuljuk.
Pedig minden megélt másodperc exotikus kaland,
Frivol csók a pillanat, a lét puha pamlagján
feléd hajoló játszi kacagás, s mi ez a lehunyt szemű
eliramlás, sértett katonatiszti lampasz szaggatás?
Hát ki vagy te, mit képzelsz magadról ember?
Félistenné emelt egy gesztus, pedig kellett hozzá gusztus,
Mégis, kevesled mindezt, ha nincs zsebedben az abszolutum,
Mint kalóz kapitány hordóiból ha kiürül a rum,
S mit ér a térkép, a kincset jelölő, ha viszontagságos az út,
Az ígéret a ténfergőknek törött mankó.
Nagy nap lehet még egyszer a mából!
Lehet, dé mégis, csak utólag érzem, ha valami történt,
Lemaradtam, kimaradtam, mint óvodás a repetáról,
Fürkészem a nagy bummot mert az olyan távol,
Hogy hinni vélem, na az esemény volt a javából.
