Emberségesség
Csak bámuljuk az autók zilált folyamát,
Acélhüllő allattom hempereg,
Ők tiszták, mi pedig szennyesek.
Kimért mozdulataik megölik a rokonszenvet,
Ismétlődésük rendszámtáblává silányulva közeleg,
Ők ápoltak, mi pedig vagyunk tetvesek.
Centrálzárak izolálják el gondolataikat a valóról,
Kijelzők vibrálása mossa le róluk, ha nevetnek
Ők józanok én meg részegen fetrengek.
Faraday kalitkájukban nem éri őket csapás,
Letörölik az ablakukról iszonyatos képemet,
Ők tiszták és szenvedély mentesek.
Mégis, elébük lépek és belőlük élek
Kérek, ha érzem baj van, mert józanodom
és ha nyílik az ablak néha összeér két véglet.
