Zagy valék
Ne dühíts,
Mert könnyen elcsattan
Ne létesíts,
Mert következménye beláthatatlan
Magadnak kerested.
Ajtók nyílnak, hiába.
Melyik sorsvonal az övé?
Nem találja a Pillangó utat,
ahol valaha átszállt
Egy szebb világ viszonylatára
Nem ismeri meg magát,
kráteres felszínét tapogatja
A föld alatt,
Keresik ami elveszett,
A belső alagutakat.
Minden élet metró vonal
Krízisekkel, megállókkal.
Néha átszállnak egymásra,
Legtöbbször nincs jegyük,
Elmosódott arcél
Legfőbb ismertető jelük.
Hátizsákban cipelnek
Moszkva tereket,
Kapualjban összejött,
Árva istenteleneket,
A friss matricákat.
Életem egy havibérlet
Szerelvényen mely nem tart
Sehova, agyonnyomva,
gurul ide oda
Az ablakara kent arcok
Keresik, a kijáratot
De bányaomlás a tömeg
Légnyomás a cúgos közeg,
Megtaláltad Netán?
Nem, csak metán, metán…
Történt a Pillangó úton,
A sínek közé lökött,
A felismerés
Hogy ezek a matricák
Lények, akik csak sötétben
Élnek, s a megállók fényében
Levedelik dimenzióikat
Lapos férgek, akik kirágják
A metró alagutakat, ahol
Bújnak, s utast tetetnek,
Mikor megállókhoz érnek.
De az alagutakban sprihi!
Az utas tablókról, az igazolvány
Képek lemásznak és
Leszaggatják egymás tokjait
Bérlik életük a bérletek,
A gépi hang áment mondott,
Előbb figyelmeztetett,
Hogy hagyják el a biztonsági
Sávot, na de hogy merre?
Azt nem mondta.
S az ablakra kent arcok
Mintha azt suttogták volna:
Ennyi volt.
Mütisinszkij,
masinosztroityelnüj
Zavód.
Új matrica
