Kerülő út
Mikor az első nagy rádtör,
megutálod a szombatot,
Gyenge kezdő vagy, amatőr
Nem tudsz kinyögni egy mondatot.
Ha rádnéz elpirulsz,
és újabban hajat mosol,
érte a padja alá bújsz
és jó sok egyest hozol.
kerülő úton mész haza,
hátha, hátha,
lopva bepislantasz
abba a lépcsőházba.
Boldog vagy, ha kacag,
Sületlenségeden, oly gyermeteg,
Ha rád mosolyog piros arca,
Egy ízléstelenséggel megleped.
Farsangon Winnetounak öltözöl,
de kiderül, már mindenki indián
patronos puskáddal lövöldözöl,
egyszer észrevesz talán.
Kerülő úton mész haza,
s elkap a nátha,
átfagytál a betonlépcső alatt,
míg kóslattál utána.
Legnagyobb kincsedet
A Misa macis kitűzőt
párkányára dobod és lesed,
hogy észreveszi-e, érdekli-e őt,
hisz lefitymálta tigris bukfencedet,
mit vetettél előtte, elérni nála hatást
egy biztos: jól ráijesztett,
nem kér belőled ráadást.
Kerülő út visz mindig haza,
hátha, hátha,
és baljós érzés kerít hatalmába,
rossz az irány, inkább a Zsuzsánna.
Újabb környék és környékezés
mire nem képes egy popsit csapkodó lófarok!
copf birizgálás a kezdeményezés,
Egy másik lépcsőház és cúgos utca sarok.
S lassan minden másnemű lény,
A vágy tárgyává magasztosul,
túl nagy szavak ezek ide, ez tény,
miattuk érzem magam piszkosul.
Kerülő utak visznek haza,
hátha egyszer nála...
Kriszti, Andi, Kata, Sára,
bezárt kapu, s nátha, ez érte a hála?
