Az utolsó dinamós
Imbolygó lámpás és halk surrogás,
Ő az utolsó dinamós, ki is lenne más?
LED fényektől vakká válva mered előre,
Messze száműzné a technikai haladást,
választva a sötétbe bugyolált taposást,
és nincs ész érve, csak kerregő dinamója.
Zsebizzó, mi lehetne ósdibb és elavultabb?
És ki lenne az utolsó dinamósnál megszállottabb,
Aki delejt még mindig lábbal termel
és aki küzd súrlódással, nemcsak heggyel,
ellene támad az összes őselem, szél,
eső, sötét és csak teker teker, mennyi teher!
De mintha, mintha elbizonytalanodva megállna
egy fényes kirakat előtt, lámpája kihúny...
Senki sem tudja, csak én, hogy ez az a pillanat,
Mi ahhoz hasonló, mikor az utolsó mohikán
lerúgta bölénybőr mokasszinját és sportcipőt húzott,
na jó, túlzok, de akkor is, történelmi...
És közben eltünik szemem elől a dinamós,
Letámasztott bringáján ingerlő fények cikáznak.
Kókatag lámpaburájában baljós sötét lapul.
S kilép a Hervisből, helyette én érzem magam vacakul.
Ne tedd! Nem teheted! Evvel vége szakad egy kornak!
De ő felteszi a LED-eset és káromkodik egyet...
A k. életbe, már szinte senki sem vesz észre, hiába taposom
százzal a pedált, majd kiég az izzóm...ez iszony.
Bizony, evvel leszereli az első és hátsó lámpát
és persze a dinamót és a helyére mit tesz?
LED koszorúfény villógót, úgy, ahogy bárki más.
Utolérte tehát a haladás.
Nincs imbolygó lámpás se surrogás,
az utolsó dinamóst csak én ismertem, senki más.
