Csipke Béla
Nem mesebeli hős, néha csendes, néha bősz
Csapzott, rőt hosszú haját copfba hordja,
Előreugró az álkapcsa és eszelős a tekintete,
Mintha Csipkerózsika inverse volna.
A Tejgyár savanyú valóságából bontakozott elő,
Mesélte, ott fogatlan minden nő,
Mint menyasszonyi csokorral egy hím gorilla,
Nem tudod hova tenni, vajon ki ő?
Rejtélyes, motorterekben rejtőzködő lény,
garázs olajos aknája a menhelye,
Legfeljebb egyy difiből kihulló csavar
mely Csipke Bélát agyon csókolja.
Sötét tévékből adást csal elő
Bármily rejtett hibát könnyen felfedez.
És végtelenül praktikus, nála a feszület
a falon rögzít vaskos kábel kötegeket.
Mikor szerel, körülötte megáll az idő,
görnyed, hajlong, mint egy Austropitecus:
bazmegol és közben mindent megold
hulladékból újat teremt elő.
Csipke Bélát rejti az álmos Kossuth Lajos utca,
gyérülő hajzatát kupongyűrűkkel hátra fonja,
Bizonyos értelemben egyfajta eszmény, tökély,
Mindenesetre érdekes személy.
