A hírnök

A hírnök személye nem fontos,

A névtelenség elviselése feladatához tartozik.

A hanyatló nap fényében a földre rogy,

hordoz egy szót, ezer sebből vérezve,

közel hozza

messzi öldöklő csaták hírét,

hörgő áldozatok keselyű tépte szívét,

Keserű füstbe rongyosult zászlók csüggedését,

Döglődő paripák maguk alá temetett nyerítését.

A hírnök személye lényegtelen,

Az üzenetéért támasztják fejét alá,

és bort adnak  arany kupából, nyögje má,

tátogja elő gigája a reábízott szavakat,

adja hírül,

hányan és kik ellen mentek a halálba,

volt e értelme, avagy minden hiába,

a hadsereg üldözöttek kóbor hada,

Rajta kívül, jönnek e még onnan haza?

A hírnök személyét rejti a feledés,

Szederjes ajkain habzó remegés,

Próbálják rázni, pofozni, de ez kevés,

A hír sírja teteme, arca falfehér.

a hírnök személye

üzenet, amit várni már késő,

egyszer volt, hol nem volt,

ki tudja az úton mit élt át ő?

Halott és tudja, amit senki sem hallott.