Holt tudás
Egy telefonszám,
ahol nem talál senkit sem,
Valahogy az agyába égett,
de rég feleslegessé lett,
Stoasztikus numerikus sor.
Rögzült adat, holt tudás,
kitörölhetetlen már régóta,
Háromtizenhathetvennégykilencvenhét,
Ennél megjegyezhetetlenebbet,
Sosem tartottak fejben még.
Talán ez egyfajta ragaszkodás,
Mint kutya a szétrágott gumicsonthoz,
Őrült aki ilyen fura kódot hordoz?
Mint egy digitalizált Halotti beszéd,
üzenet, valamit jelenthet még.
A lényegtelen kiveti magából az agy,
Felejt, selejtez, szortíroz,
Sejtjeiben csak olyan dolgokat tart,
Amik még jól jöhetnek,
Egy régi telefonszám, ugyan, minek?
Nem más, holt tudás,
Holttengeri tekercs,
Ólatin nyelvtani szabály,
Az idő vasfoga megrághatta
volna százezerszer.
De ma is élő emlék,
Mintha valakinek fontos lennék,
Mondtam neki, nahát!
S gondoltam magamban,
Akad még barát.
