Ynakras

A Kanda Loló Babérköszörűs Alkotókör 2010 márciusában alakult. A tagok által megadott címre, képre, esetenként szavakra kell, lényegében bármely irodalmi műfajban reflektálni. Az alkotások kritika tárgyát képezik. A tagok folyamatos visszajelzése lehetőséget ad arra, hogy szépírói képességeinket közösen fejlesszük.

Friss topikok

  • csigakoma: Ezkurva jó, igazi blues. Remélem megzenésíted, ha eddig nem tetted. Tahisiban várom a dalt (2022.08.29. 16:21) 1437. Csömör gyönyör
  • csigakoma: Tetszik elképzelem, ahogy beleharapsz. Az utolsó két sort írnám át, tőled szokatlan módon a rím mi... (2022.05.09. 15:55) 1430. Kókusz
  • csigakoma: Meghallgattam, jó kis dal. (2022.03.20. 18:04) 1425. Saját világom
  • csigakoma: Ez nagyon szép, az utolsó sora nagyot szól. Gratulálok. Úgy vélem, te valójában művész vagy. (2022.03.17. 16:20) 1423. Tűzzáró ajtó
  • csigakoma: bosszantóan hajlik a fassirton a műanyag kés. Istenek röpte a fizikát szembeköpte. Dörzsöld szeme... (2022.03.17. 16:18) 1422. Egy csík két csík

HTML

455. Városlakónia

2013.01.26. 22:43 | ynakras | 1 komment

Városlakónia

 

A messzeséget hozza közel

A nagyváros zsibalyában,

Mikor hozzám becsenget,

S a megszokásból kiragad.

 

Becsempészi a derűt,

a rétek zamatos illatát,

Örömmel látom őt,

a velem vénülő cimborát.

 

Kibonthatja a városlakó,

Végre zárjegyes borát,

Együtt kortyolva érzik,

nem oly nagy a távolság:

 

Sok régi emlék előkerül,

A két lókötő közé a teljesség ül

le a konyhában, az asztalnál,

és végre nincs egyedül

 

a városlakó, mert vidékről,

ahol minden, tiszta, felhőtlen,

Kibontakozik egy arcvonás,

Érkezik egy MÁV szagú állomás.

 

A búcsú órája könyörtelen

közeleg és megint mennie kell,

Ez a város könyörtelen hely,

De nálam otthonra lel.

 

Hej, javíthatatlan álom kergető!

Mikor borozgatsz diófád alatt,

Mondd, mit ér a végtelen határ

ha azon át nincs kihez szaladj?

 

Indulj, ha koccintani nincs kivel

Egy szippantás szmog kell, ejh,

ha a régi emlékek kísértenek,

Hozzám is visszajárnak,.hidd el.

 

Szeretem hinni,

hogy messziről jön,

S a nagyváros zsibalyában

becsenget, pont ide.

 

A messzeséget hozzad el,

Lakonikus közönnyel,

Jer Lepsényi Dániel

Monotóniámból kiragadj.

A bejegyzés trackback címe:

https://ynakras.blog.hu/api/trackback/id/tr905045752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csigakoma 2013.01.27. 19:08:00

Bár kissé ideologizáltad a vidéki létet, és meg sem érdemlem soraid, de megható vers. Köszönöm. Én is jól éreztem magam( a zárjegyes bor nagyon finom volt), remélem megismételjük még Budán vagyy Lepsényben.
süti beállítások módosítása