Guberáció
Szemétdombról sarjadzhatott e családfa,
Guberálni indul, nagyapa, fiú, s unoka.
Gyengéjük a gyűjtögetés, felhalmozás.
Három generáción átívelő közös vonás.
A nagyapában a legerősebb az ösztön,
Fiát hívja, aki egy darabig hárít, majd megtör:
„Na jó megyek, de zseblámpa is kell, viszek”
Kisfiával hármasban, irány a szeméthegynek.
Házak előtt már felhalmozva a fogyasztói szemét,
Egyikük kiszúrja alul a Qualiton tánczenei lemezét,
Majd egy akvárium felett ül tanácsot a csapat,
Bár van egy otthon, még egy kéne, érvel a legfiatalabb.
Több nem fér már be, mégsem hagyhatják ott,
Szemet vetnének rá és elvinnék holmi guberálók.
Bőröndök és nyomtatóhegyek alól kicincálva,
Vagy kétszáz literes, beleférne egy rajnyi cápa.
Ahogy cipelik hasra esik a nagyapa egy halomban,
Kazetta hegyek árválkodnak egy hajléktalan szatyorban.
Tán akad köztük Szörényi, véli az idősb, „Igen, talán,”
De Ganxta Zolee összes lapul a szennyes nejlon alján.
No de sebaj, nem a műsorért, hanem a hordozóért,
TDK mind, kilencven perc, made in Japán,
Egy letűnt korszak fénye gyúl ki újra,
Vagy a zseblámpa? a megtalálók arcán.
Néhány autós táska és egy fotel, hórukk
Ez utóbbi bauhaus, jó lesz mondjuk
A nappaliba, ahová egy sarokkal arrébb,
Akad egy polcrendszer is, poros, de ép.
„Csak nézni szabad,” morgás a sötétből,
S egy alak kászálódik fel az utca kövéről,
„Ezer forint darabja”, mutat rá a kacatra,
Közben a színes tévét rezéért bezúzza.
No de sebaj, ott balra egy íróasztal,
Na de abból már tényleg elég akad,
De az a fiókos boksz, itt nem maradhat,
Ilyen jót még az IKEA-ban sem adnak.
Volt azért kudarc is, mondjuk csak el,
Egy matracos ágyon ül néhány ember,
Gyönyörű, faragott nemes fa lábak,
Amilyenre az ember csak álmában vágyhat.
Makacsuk őrizték, majd fel a platósra,
De nem figyeltek eléggé a HP nyomtatóra.
Közben a lomokra éjfél telepedett,
A kerékpárkülsőkkel hazaküldték a gyereket.
A középkorú sem birta már, kerülgette álom,
De az idősb férfi volt, nemcsak a gáton.
hajnalig rótta, túrta a levedlett kellékeket,
Toprongy alakok alól rántott ki perzsa szőnyegeket.
Megkergették, futott, kezében csillár,
majd be az ajtót, hoppon maradt Kolompár.
Még egy garnitúra gumit tartogatott a reggel,
S jogos a kérdés, ma mi lett mindezekkel?
Tele a pince, de jutott a garzonba,
Szemétdombról sarjadzhatott e családfa,
Gyengéjük a gyűjtgögetés, felhalmozás.
A helyi lap írta: Sikerrel zárult a lomtalanítás.
