Szovjet partizánokról dalol
Vörös lampion fény az arcán
Maxim előtt sötét Volga parkol.
Mulatozó elvtárs szőke titkárnője
pezsgővel koccint a szebb jövőre
S hermónikán az a csibész Tabányi
belecifráz, a Pártház védőibe...
Becsempész mondén Amerikát,
S a mezítlábas Őtéves terv helyett
Mélyre tüdőz Chesterfield cigarettát,
Ő az egyedül, ki fittyet hány.
Pimasz egy sanszont kezd citálni,
a Moulin Rouge-ba kap bele
Huncutul hunyorog a Tabányi.
Csokornyakkendőben meg lehet zabálni.
Taktust a dobos seprővel hozza,
Vörös a lakk, a nyakkendőt bogozza:
csiklandos az eszme, a fej elvesztve
Bizsergető, tüzes a La Cumparsita.
Pezsgő durran, tűsarkú habbal telve,
Levodkázva a hivatali öltöny,
S Tabányi a Kubai dalt bazseválja,
Pótolják az elmaradt ötéves tervet.
Egy szál ing, hej hej, hej Sztálin
S a banana szongra kóstolgatja
egy csinibaba a bárpult alatt, na mit?
A meredező életszínvonalat.
Már szinte gaztett, kavar a kvartett:
Forró jazz ömlik a mulatóban szét,
Tabányi ördöngősen idézi meg
Importálja a dolcse vita ízét.
Mást a csillárra húznának fel ezért
De a hermónikás statáriumot kap:
Játsszon szünet nélkül, míg pitymallik
Tabányit, akar a közhangulat.
Hangszerén ujjak fürgén mozognak,
Harmonikából hangjegy fürtök
a parkettre omolnak és a vadító taktus
elsöpri a csasztuskázó partizánokat.
A bebop megzabolázhatatlan szelleme,
Még Lenin se lenne nagyon ellene...
Játssza a Vidám cimborákat, ahogy
Horthynak is nyomta, nem is oly rég...
Kócos az eszme, zavart az öntudat,
Tabányi átveszi a Lidóban a hatalmat
Minden alattvalója lába előtt zihál,
Hajnalig nyomja, hisz ő, a harmónika király.
Eszelősen, szívből, nem azért mert muszáj
Kitartóan játszik, vissza!, Tabányi Mihály
Egy futam is lehet forradalom,
Jó zenétől öszeomlik a nagyhatalom,
Mit számít már az Állam Biztonság?
A pártkönyv ocsmány, szétázott okmány.
A bitó árnyékában gyógyír az utolsó fox
Az utolsó slukk, ha holnap lógni fogsz!
Ölbe dizőzt! Letüdőzd! Fenékig a szvingre!
S hemónikád szavára had higgyük
mi lesz holnap, az végül is mindegy,
Haljunk így meg: s fejünkbe örökre,
a Tabányi megy!
