Munkásőrök énekelnek
Voltak olyan helyzetek, nem tagadom,
Hagytam, hogy bűnbe vigyen az alkalom.
Beismerem múltamnak legsötétebb tettét,
Elloptam a “Munkásőrök énekelnek” LP-t,
Egy állami boltból tulajdonítottam el,
Mert úgy éreztem, így veszek elégtételt,
S avval fognak megfizetni a vörös gazok,
Akkor dalolnak majd, ha parancsot adok.
A pénztárnál róka módra kiosontam,
Aztán a szajréval jó messzire elfutottam,
Hátranézni nagyon soká nem mertem,
Még ma is remeg kezem, ha felteszem.
Nem mondom, nem vagyok Robin Hood,
De néhány dolog azért csípi szemem,
Mint Matyinknak az az elhappolt lúd,
Ne hagyd magad, állj bosszút, a döbrögiken.
Ne érdekeljen a szalykó erkölcs, hisz üres,
Nem legyél balek, hanem inkább szemfüles.
Nem loptam én sem, inkább kezem rá tettem:
Visszavettem mindazt, amitől addig elestem.
Csigakoma, Berry, J. B. és megannyi más,
Oly színes tőlük a bűnügyi nyilvántartás.
A Munkásőrök, mikor énekelnek nékem,
Büszke vagyok, a nyomdokukba léptem.
Azt mondod, fülem mögött vaj van?
Ez már több mint csíny, káros hajlam?
Bűnre szédít megint és megütöm bokám,
Volt egyéb ügyem... majd elmesélem talán...
De most inkább hallgasuk az indulókat,
A pártház védők dalát, a vállaposok karát,
Nincs a világon annyi kincs, karát,
Mire elcserélném ezt a nem épp' platinát.
Le volt árazva a zsákmány
de ez nem csökkenti érdemem,
Ha nem is 56os, kilencveneggyes hős lettem.
Bár nincs emlékművem, márvány.
A “Szavazz Rámot megvettem ugyanott
Így helyére billentettem a kizökkent világot.
Nem lesz Veszprémben utca nevezve rólam,
De nekem dörmög tányérsapkák alól a szólam.
S ez így.... nagyon jól van.