Csodálatos fészeregyesítés
I. A tanyasi fészer
Teteje rég beszakadt,
Már nem bírta tovább a keresztléc,
Vállát oly régen nyomta
a dús mohával kipárnázott,
betonyp tetőcserép.
Hevenyészett akáccölöpökre
rátenyerelt az enyészet
Az esőáztatta és széltépte,
szét kellett volna bontani az egészet.
Néha van úgy, az ember konok,
Alatta laktak itt már lomok,
lejárt forgalmis autóroncsok,
Divatjamúlt női rongyok,
Megunt, törött, hajcsatok
Félredobott kacatok.
Ló, disznó és tehén trágya,
Gyerekek megunt tárgya,
Nejlon zacskó, madzag foszlányok
Csorba, életlen szerszámok
És egyéb oszló műanyag átok:
Fedelet fabrikálnék rátok!
Korhadt léckerítések maradványait
Rozsdás szögekkel és drótokkal
Tákolta össze a szükség
És néha arra járt a képzelet,
Talán e sufni helyén még
Lehetne épület, amit
Zárni és nyitni is lehet…
Joggal, inkább a lebontás réme,
Ami kerülgette, mert
Költeni erre ökörség lenne.
II. A nagymarosi sufni
Ekkor jött a váratlan segítség:
Egy nagymarosi fészer,
Pár négyzetméterével,
Pókok lakta zugaival,
Tönkrement kapcsolatok
Kacatjaival telve,
Bontásrta lett ítéltetve.
Szóba jöhetett, mint donor,
Mert az ottani miliőben
Maga volt a megtestesült nyomor.
Pedig büszkélkedett evvel-avval,
Gagyi, de ajtószerű bejárattal,
Sőt, bitumenes hullám tetővel,
És vaskos fenyődeszka falakkal!
Miket átjárt ezernyi vaskos szög:
Takarta falát takaros zöld kátrány,
Mégis, mindez komoly hátrány,
Ha a kilátást zavarja a Dunakanyarra.
Magamban egyesítettem e kettőt,
Össze fusizva a külsőt és a belsőt:
Álomvityillót barkácsoltam magamban,
Tanyasufnit zárható alakban:
Végül a halálos kimondatott,
S Nagymaros szekercémtől
Visszhangzott: sosem voltam
Oly serény, ahogy azt a fészert
Ott a szőlőhegyen szétverém.
III. Fészeregyesítés
Fuvarozni egy sufnit nem piskóta:
Bontott anyag felugrik a platóra,
Ült a kocsi fara rendesen, érthető,
És a csomagtartó alatt egy kissé
Behorpadt a kaszni tető,
Végül, ép bőrrel szállt ki a sufni egyesítő:
Érezte vele Isten s az alkotó erő.
Tanyasi helyszínen kezdődjék a munka!
Betonyp tetőcserép mind lehordva,
Hozott anyagból tetőléc javít,
Felkerül a bitumen fedő, ez nagyot lendít,
Méghogy előre lecsapva a tető:
Három leásott cölöp tartja, tiszta Alpes,
Már majdnem hogy menő”
De honnan lesznek sufni falak?
Arra biza kevés a hozott anyag.
Tanya körül akáckaró akadt bőven,
Agyag is a földbe, tehén gané a réten.
Jól jönne a gipszkarton mitagadás,
No de az nem egyesítés lenne,
Hanem csalás: induljon a paticsolás!
Még egy nap és már száradnak
A sárral bekent patics falak.
A hozott ajtó beépült ablaknak,
Hátra, kinézni a pusztaságra.
Vízszintesen beépítve,
Mint Mekk Elek tenné a mesébe.
No de ez nem Dunakanyar,
Az ember azt tesz, amit akar.
Az nem vitás a bejárati front
Kialakítás itt is nagy kihívás.
A hozott anyag tartalmazott
Néhány méter profil vasat
És ha értesz hozzá, engedelmes
Az idom, flexel vágsz, hegesztesz
És beléphetsz saját kapudon,
Amire pont stimmelt
A nagymarosi lap-pozdorja,
Ott falként szolgált
Itt felkerült, a bejárati ajtóra.
És még mindig, nincs kész,
Falburkolás a zöld kátránnyal
És csodákat tett a friss mész!
Ha arra mész, ne feledd, itt történt
A csodálatos, fészer-sufni egyesítés:
