Gyűjtsd a jót a szépet,
Legyen miből faragnod,
idilli öregséged.
Kanyarítson nevetést te rád
az élmények vésője,
boldog belenyugvás legyen
hajlékod habókos bérlője.
Nemes fának törzsévé
cseperdjen a beléd vetett
egykori bizalom mag.
Békésen poharazz fáradt
őszi pompalombja alatt.
Gyümölcseid ízét szürcsölje
szakállas bölcsességed!
Fütyülve gereblyézz avart
Füstölgő boglya hamuzsírja
A jövőnek ád humuszt, táptalajt.
Gyújtsd a jót a szépet,
A derű lesz ékességed,
Söpörd félre a hasztalant!
Vaj olvadjon a pirítósón,
S csurranjon mézként rá
a valaha-volt édes zamata,
Csattintson ízeset nyelved,
És dőlj hátra imigyen: ejha!
Kandalló meleg s fény áradjon,
Forralt bor fűszeres íze
tetőtől talpig átjárjon,
míg ringat hintaszéked lágyan
pihegj az alkony bódulatában.
Maradj így, mozdulatlan
Még egy retusa a portrén:
Mire elkészül ikon képed,
szétrágja teljességed a halál,
mint szél fújja el a mandalát:
Soha ne feledd,
megélni lehet, eltenni nem
éld át, míg lehet,
a teljes harmóniát!
Így gyűjtsd, a jót a szépet,
Legyen mit ajándékoznod,
A Tökéletességnek.
