Nem férfi...
Nem férfi...
hát akkor mi?
Állat, tárgy, fogalom?
Szabad a gazda,
nem tudom.....
Nőőő??
Hol van hát, miért nem jő?
Valahol a messzeségbe veszve
szerelmes szavait keresgeti?
A papirusz vigasztalan könnyét issza?
S megrebben néha
az a hosszú szempillája?
Keble alól sohaj imigyen szakad föl,
“Nem vagyok férfi, befogadnátok így egyáltalán
Ynakrász, Ermiász, Rímfarus, Vandoros?
Ti négy délceg hun hellén verstitán!
Hol van már, miért nem jő?
Költeményeinket szürcsöli, habzsolja,
szíve fölött magával hordja?
Földig ér aranyszőke haja,
ugye szebb, mint Adamis Anna
Talán félszeg, szűz, nem mer?
az én szívem is hangosabban ver,
érte kiált minden versem,
lennék bár görög költőisten,
olyan szó, mi hozzá illő
nem jőne ajkamra egy sem.
Hol van már, miért nem jő?
Visszatérő bumeráng e verssor,
attól félek, egy kissé nyers volt
S vele elrebbentettem őt,
Tán sértő parittyaként modorom
Szétzúzta édes likőrrel
töltött bonbon hölgyem lelkét,
magamban már kicsomagoltam,
és evvel örökre összetörtem.
Hol van már, miért nem jő?
Elriasztja a négy férfi-idegen,
túl 260 akárhány rímhegyen,
fél, nehogy a frígy durva legyen?
Kezeskedem, nem.
Éteri tisztaságunk ringatná kecsesen,
nem vagyunk mi olyanok,
nem, egyikümk sem...
Nem kell nekünk fotó,
biztos nagyon szép , oh
Őrá várunk már nagyon rég
Lelkünk izzó lángban ég,
ha soká várat
az lesz a legszörnyebb vég
ha kell, kiáltok utána, még még
Hol van már, miért nem jő?
Hej, Vandoros beígéreted
váltsd be,
mert olyat mondok,
hogy nem rímelne ide,
Ha nem nő akkor minő?