Jerry Lee Lewis
Parkett szaggató lüktetés,
Számban kóla és mentol íz,
Kartács szerű billentyű püfölés,
Ne kegyelmezz, Jerry Lee Lewis!
Nincs már rajtam se blúz se ing,
Leszaggatta a tébolyító happening,
Kézzel, lábbal! Üsd vágd, nem anyád
Szívemen kalapáld a High School Confidental-t!
Jöjjön aki nem hallotta, nem hiszi,
Mily extázisba hajszol ez a Memphisi!
Rongylábazó házibulik csőrcipős Cippolája,
Jön már, jön a Great Ball Fire nemsokára!
Sápadt, szőke, szeplős tejfeles képpel,
Ő a feketéknél is feketébb lelkű néger.
A pokolból szabadult amnesztiával,
Azt hirdeti, amit nem lehet a Bibliával.
Agfa szalagok orrhangú showmene,
Laza, kibomlott nyakkendők két perce,
Liliom tipró rockandroll álom,
Korbácsolj fel ritmusoddal, nem bánom!
Gyerünk Lewis, vissza! come on! na rajta!
Hogy tudja a bluesba süppedt Louisiana
Felmágnesezni hámlószalagú magnóinkra
Általad mindazt, mire gondolni is botrány?
Mi ez a rockabilinek tituált idegen nyelvű,
Lelkünk mélyéig hatoló hang orkán?
Nőkön végig libabörző Cadillac mámor?
Lakkozott csók, import pomádé Amerikából?
Vasfüggönyt döngető, bugizó kántor,
Ha dőlsz hangszórók gumírozott membránjából,
Tapsvihar csillódzó sodrása élvsikolyon repít felénk,
Bezsongunk, ha lemezedről szól a kedvenc zenénk.
Egyszerre sármos és ocsmányul dögös
Hinni szeretném, hogy Nashville felé
Az országút még mindig oly rögös,
És a platós teherautón hobó-gitártokban
Utaznak még szájharmonikás bluesok,
Sorjáznak zötyögve a lócán sorjában,
Míg rázza őket a kába reggel szendergése,
Szeretném hinni, Lewis, az álomnak még nincsen vége.
