Rádszólnak ország
Sárga sraffok üvöltenek rád,
Szemed szúrják felkiáltó jelek,
Ami kívánatos, csábos,
Onnan messze útelterelnek..
Megfojtanak a záróvonalak
Ami jó, élvezned nem szabad.
Törvényekbe ütközöl.
Ha bármin is eltűnődsz,
Készítsd személyidet,
Húzd le az ablakod,
A hátsó lebenyeden
A gyanú tárgyát takarod.
Jobb, ha leállsz, tűrsz
és vigyázba vágod magad,
És meghosszabítod
A lejárt irataidat.
Lételem a félelem,
Falhoz állít a vélelem.
Kell a nyilvántartórendszer,
Mert nyilván, tart a rendszer,
Hogy gázt adsz, na szevasztok!
Hátrahagyva a kiváltó okot,
Eltéped a függvényed
S lefagynak a számítógépek.
Feldöntöd az átlagot,
Túlléped a megengedett
Szárnyalsz a korlátok felett,
„Feel all right, ezt nektek”.
Lézerszemével kinyír a hatalom
Kattan a Traffipax, megy a fax,
Ha ugrálsz, büntető pontot kapsz,
Véredben magas az öröm tartalom.
Mennyi tábla, betévedtem zsákutcába,
pedig azt az egyet keresem, régen
Rádszólnak ország áthúzva pirossal, vége,
Ilyen nincs, csak a mesékbe:
Álom-forma állam volna.
