Márton utca
Ferencváros tébécés krákogását
Éjjelnappalik lötyögő kilincsét
Kutyagumik bomló ürülését,
Dohos pincék rácsos ásítozását.
Kapualjak vasalt csapódását,
Gittelt Ladák üveghangú berhelését,
Bezúzott arcokat a gangon,
Egy delíriumban fetrengő kantont,
Budapest kilencedik kerületét,
s vele a kilencvenes évek elejét
Söpri felém a szél.
Imre önkormányzati bérlakását,
A Klinikák mozgólépcsőinek
Éjszakába nyúló nyikorgását
Alkoholisták anonim kimúlását,
A kimérések fogatlan mosolygását,
Az Európa Kiadó letépett plakátját
Budapest kilencedik kerületét,
s vele a kilencvenes évek elejét
Sörszagúan Szakállas Zsoltit,
és vele borostásan Imrét
Söpri arcomba a szél.
Bérházkonyhát, hidegvizes fali kúttal,
Egy elhunyt alpakka étkészletét,
zománc lavórt és csorba bögrét,
mosatlanul bűzölgő szennyes hegyeket,
Fregolit, a kusza szárító köteleket,
A lekésett metrót, távolban morajlót,
Buherált Oriszter erősítőt és
Műanyag japán lemezjátszót,
Borozók zsíros lilahagymás kenyerét,
a ránkszakadt szabadság ízét
Budapest kilencedik kerületét,
s vele kilencvenes évek elejét
söpri arcomba a szél.
A fotelen száradó büdös zoknikat
Az ágyban cigiző jöttmenteket,
Utcáról felszedett hajléktalanokat,
Az imbolgyó fényű Márton utcát,
Egy szétnyűtt takarékoskodj táblát
Kazettáról szakrális zenét
Késsel, villával motorblokk szerelést
Ágy alá elpattant sebváltó rugót,
Mit össze kerestük és sehol nem volt.
budapest kilencedik kerületét
a kilencvenes évek korszellemét
söpri arcomba a szél.
Kivilágítatlan közök mínuszait,
Az olykor krónikus nőhiányt
Éji léptek alatt nyikorgó parkettát,
Falikútba húgyozást,
micsoda igénytelenség!
Ágyban tízig alvást
azt a rengeteg elszívott blázt,
a multifilterek nyomorult üres dobozát,
táncházak sóvár tánctalanságát
Antall József bús entellektueljét,
Aulák sörszagú böfögését,
budapest kilencedik kerületét
a kilencvenes évek elejét,
Söpri arcomba a szél.
A Konyhában felpörgő
kétütemű blokk kesernyés füstjét
erdélyi magyar nők lelki zűrjét
Buzik megtűrt allűrjét,
kinti wécék hideg deszkáját
függőfolyosók gyanús pillantását,
Réseken átszűrődő veréseket,
Szomszéd asszonyon keléseket
Kannás kákfrankos félédes zamatát,
Bőrszíjjon taukeresztet, SZTK-át,
Bádog kanna alatt kéklő lángrózsát,
Kopott kordbársonygatyát,
Nők szűk farmerben ringó farát,
a velük járó tarisznyát
levelezőn végzett teológiát,
Mocskolást és élet gyónást,
Torgyán raccsolást feketefehérben
a rizikózás hátterében,
A kilencvenes évek elejét,
Új arcokat s köztük örökké Imrét
Söpri felém a szél.
S a nőt, aki mindezt megvette
potom 750 ezerért,
Imrétől, aki nem maradt,
A szőke harmincas mellett ágyasnak,
Legalábbis bennem meg így ragadt
Ocsúdok, mindez hogy elszaladt,
a többit elfeledtem rég,
velem együtt söpri el a szél.
