Moszkva tér, Újpalota, Szilágyi Erzsébet tér,

Egy s fertály óra, s megállóból huszonhét.

Oh , nyolcvannégyes, kedves viszonylatom,

Rajtad utaztam utoljára régi,  66-os Ikaruson.

Edzésre jártam, csuklójában dobálva, himbálózva,

Hazafelé zötykölődve, esti fényekbe kapaszkodva,

Ott harmonikázott a nyers hasított bőr körülöttem,

Fáradt álomba így ringatott az én régvolt Budapestem.

Néha előre szálltam, a padlóváltó-rudazat kedvéért.

Előtted a kép? Amin a buszsofőr pihentette jobb kezét.

A műanyag markolatot simogatva, dédelgetve,

Babrálva melengette akkor is, ha nem váltott vele.

És néha,  ha olyan volt hangulata,

A mikrofont magához húzva bemondta, hogy Tímár utca!

Az orifonból jóságosan dörmült elő a mély medve hang

Függöny takarta rejtelem, titkos vezetőfülke-barlang.

Macskaköves utcákon bukdácsolt  át rég feledett járatom,

Nyújtózkodva jeleztem, a Gyöngyösinél leszállni óhajtom.

S szisszenve csapódtak ki az ajtók, az akarata szerint,

Ha végigcsusszant ujja a cicis gombsoron megint.

S mindezt a sofőr olyan érzékien tette,

Mintha az a cicis gombsor lenne buszának nemiszerve.

Átizzadt lyukacsos trikója, ahogy a buszöbölből kikanyarodott

Izomból küzdött a kormánnyal, míg szandálos lába gázt adott.

Régen, kiskoromban, nyakig koromban és ólomban,

Mélyre tüdőztem a füstöt és beszívtam a hangulatot

Bár szürkéllett az égbolt, a buszsofőrség mégis elvarázsolt.

És ha piros nyolcvannégyes jött: az pirosbetűs ünnep volt.

Felpörgött az élet, s a feketét törölték mindörökre,

És piros lett a nyolcvannégyes gyors színe

Kockára cserélődött a Finta féle gömbölyded forma.

De ettől még nem lett gyorsabb, sőt, mintha lassult volna.

Mellékutakra terelték, kurtították mellőzött viszonylatát,

A változás szele elsöpörte  az autósok útjából komótosságát

Még Nyolcvannégy A-ként is tengődött mellőzött járatom,

De a kék metró óta, ha csuklom,  az emlékén járhatom.