Ki játszik ilyet?
Voltak…
műanyag katonáim,
Holtak…
az ábrándjaim.
Fröccsöntött testüknek
Emlékezetem a fiókja.
Előveszem néha az indián lovast
Mintha már ellőtte volna vesszejét…
Amivel anyagba dermesztve
Mereven maga elé meredve
Szőnyegrojt fenevadakra célzott.
S voltak még lasszós cowboyok…
Kétes, műanyagból fröccsöntött
Vadnyugati kalandorok….
Az az öntvényhibás katyusás!
Rendületlen az égnek emeli
görbült csövű kókatag fegyverét…
Hősként védte kockákból emelt váramat
Amit diókkal személyesen lőttem szét…
Voltak…de rég!
műanyag katonáim,
és tán holtak…
már az ábrándjaim.
Középkori vitézeimnek,
Még a karja is mozgott!
Tehettem markukba buzogányt
Íjat, muskétát, pajzsot és kardot,
Mielőtt sorsuk megpecsételtetett…
Törékeny műanyag páncélotok
Mögött vajon ki rejtezhetett?
Dobók, Bornemisszák,
A homokozókban küzdöttek,
Ha rátok tört a napközis török.
Milyen rég már, a végvár ma légvár…
De ma is játszom ti veletek, Felnőttek!
Ti vagytok katonáim jogutódjai,
És szétcincálom a verseitek.
Ti kell, hogy elviseljetek!
Ki játszik ilyet?
Talán ezek a körök,
Az, ami belőlünk megmarad
és viszonylag, örök…
