Tabutémák az anyaméhben
Sötétségben, a sötét lében
Ázni-fázni a melegségben
Nem lehet: Nincs lent-fent,
Se Égtájak, se nyugat, se kelet.
Tapintható az ősszeretet,
Mely összegyúr, megfürdet,
Átölel egy pillanatra,
Mely végtelennek tűnő:
Csillókat cirogató
anyaöl igenlő érintése,
Az elet finom bizsergése,
Ami Isten felé űz majd.
Tompa tabu a kívül.
A születés most halál.
Es nem is sejthető,
Hogy odakint a világ
Szinte túl tágas!
Sőt tótágas, hisz
Benne minden
A feje tetején áll.
