Szolárium
Hej, amikor úgy volt rendjén, hogy elöl menjen
A rendben a legény s utána az asszony!
Hej, mikor még felgyűrt ingujjak barnálló ereje fente
Élesre kaszakővel a kaszát!
Nem volt azonnali igény a beteljesült földi menyország.
Hej, amikor még égbolton nyílt a szolárium,
És nem a pincék mélyén, lesve, hogy legyen haszon.
Hej, amikor még erős hajnali levegő járta át a mellkast,
És nem szedtél te sem pirulát, hogy ne kapd el azt a
Nyavalyát, amire most penicillint kapkodsz!
Mert, egyszerűen, még nem voltál.
Kellett neked, ez a virtualizáció?
Kellett neked az egyenes adás, az azonnali
Dózis adminisztráció, a szóma, a mindent ma,
Hogy parancsoló szóra szakadjon nők patentos blúza?
Tunya vagy, hogy elvesd és kinőljön a búza!
Nyomsz a padon, testépítesz, de nem lesz pardon.
Bár már védett virág a konkoly, azért ne bomolj,
A libidó nem alibi, hiába az a sok bigyó,
Nem tart örökké az olajhordó herdáló vakáció,
vége lesz.
És nem lesz mezcsere.
Állsz faképnél hagyva, meztelenre vetkezve.
És nem festik fel többé a tizenhatost.
És nem hat meg senkit, milyen szép a tested
Állsz, hogy elvégezd, de nem lesz mit, érted?
Ez lesz az utolsó meccsed.
Rajtad röhögnek a szponzorok.
