Betétdíjas üvegek
Valahol a bolgár-román határ mezsgyén
Találtunk néhány üveget, Imre meg én…
A nagy tervbe a török-bolgár háború köpött bele.
Mármint, hogy elmegyünk a lehető legdélebbre,
Vörös útlevelünk érvényességének legdélebbi
Szegletében megbúvó bolgár Resovo helységébe,
Melynek szélességi köre már majdnem Róma!
Ha leszerelünk egyszer, el kell jutnunk oda!
Már a katonaság alatt levelezgettünk róla.
Háború dúl arrafelé, sebaj, az nem lehet gát!
Ahtopolban a kaszárnya előtt egy bokorról,
Feltűnést keltve csemegézzük a ringlószivát.
A terv, úgy tűnik, összejön, senki sem szól ránk.
Irány tehát az a híres-hírhedt „granica zona”
Hátamon botos batyu, Imrén tengerész sapka.
Egy traktor is arra tart, pótkocsiján rakás cigány,
Papucsát elhagyja az egyik, Resovo az irány.
Repül a papucs, betalál, nagy az ováció,
Vissza, vissza, hadonásznak, ez nem lesz így jó!
Ahogy a taxis is mondta, net Cinemorec Resovo!
Furák azok a radarok, látod azt a hegyet Imre?
Menjünk még, mit gondolsz ? Miért is ne!
Az útlevelünk jó ide, Resovo sincs túl messze,
Ha háború van, nem rezelünk, ki nem szarja le?
Így jutunk egy hídhoz, ott már katonák várnak:
Te jobbra, te balra, davaj, kezeket a vaskorlátra.
Mit találnak a batyuban? Török-bolgár térképet!
Na és hozzá? Zsebpecát és búvárszemüveget!
Kémek! Akik át akarnak úszni ! A víz alatt!
Tervük az, hogy a tengerből élelmezik magukat!
Micsoda fogás! Lesz ma jutalom kimaradás,
Gondolhatja bevetése közben a kiskatona.
Dzsippel jön az őrmester , dörögve kérdi Turkie?
Net, Resovo, Vengriából egy kis nyári vakáció.
Durr, pofon. Hazudsz Hékás! Nemzetközi akció!
Magyar állampolgárt megütni akkor sem való.
Belátta a vállapos, helyzete nem biztató, válságos.
Befelé tuszkol minket a katonai dzsippbe,
Mutogat, hogy rácsos kocsi, meg tolonc ki innen.
Egymásra nézünk Imrével, mindez, ingyen?
Pénzünk nem lévén, úgyis potyázni kéne hazafelé,
Jegyet venni, még hogy mit nem!
Robog a dzsip és fő az őrmester feje,
Mit kezdjen a fogással, a fene essen bele.
Úgy dönt, lepasszol Ahtopolban a rendőr őrsre.
Kérdezi, hogy olvasni tudunk-e: Granica zona?
Mi meg mondjuk, magyarul miért nincs kiírva?
Cöveket nyelt Szerjózsa a fogdában az őrünk,
Fegyvere is van, nehogy megszökjünk.
Ugyan minek? Hisz ingyen a tolonc haza!
Kérdjük tőle, meddig visznek? Budapestig lehet?
Ne kelljen határtól váltanunk nemzetközi jegyet.
De változik az ábra, úgy tűnik,
megbüntetnek minket itt máma.
400 leva, mondja a körzeti megbízott
Ennyi a tarifa azt usgyi a bús …!
Utolsó kívánságunk: lehetne inkább rabkocsiba?
Összesen vagy 40 levánk lévén,
Ülünk a fogdán, se rádiónk se tévénk.
Telnek az órák, csökken a ráta, a kvóta:
40 leva, áll az alku, irány a bús Bulgária,
Kopejkákból szörpözünk a szabadulásunkra.
Végre újra szabadon, de nincs egy árva levánk,
Hogy jutunk haza, Imre, mi vár itt reánk?
Letelepedünk, vagy lógunk, mi a terv, koma?
Hű de messze van a lágyan zúgó Bratkuca.
Dzsurdzsu, Severin, Craiova, hogy jutunk el oda?
Az üveghegyen innen , túl az idő óperencián,
Ahol lusta agyam emlékek után túr,
A bolgár-román madár-se-jár-arra mezsgyén
Egy állomásra talál zsibbadt elmém:
Látom ahogy lelünk néhány üveget, Imre meg én.
Szegény balkánon a legszegényebbek,
Igazgyöngyünk néhány szukos gyöngyöleg.
S az üres üvegekbe vetettük minden hitünk,
Ha a határon átjutunk, visszavisszük,
Betétdíjból lesz sercli román rozs kenyerünk.!
No de román a határ s bolgár az üveg!
Ki látott már ennél nagyobb hitet?
Crajovában beváltották!! Így teljesült a remény,
Nem volt tehát a terv hiú agyszülemény!
Román kenyerünk van, héja kemény, de kenyér!
S hozzá fél kiló rohadt paradicsom!
Falatozva ülünk Szeben felé a vonaton,
Kináljuk, ahogy illik, de abból senki nem kér!
Hova jutottunk? Már a román cigány is finnyás?!
Van ennél lejjebb? Mit szólsz Imre pajtás?
Az a néhány üveg, heggyé magasztosult ma már.
Kalandjaink ott maradtak túl az idő óperenciáján.
Az emlékek ösvényein pedig nincsenek serpák..
Valahol a román-bolgár határ mezsgyén,
Ha találsz üveget, s hozzám cipeled, beváltom én.
