B.E. mint kárókatona
Igazándiból nem tudta, mihez kezdjen,
Mégis aznap, társa lett a véletlen,
Zsákmányért ment a Cavernbe, B. E.,
mint kárókatona, vadászva halakra,
Rovarra, kiéhezve szenzációs falatra.
Valami kellene, hogy végre történjen,
Hogy megtörjön a jeges angol nyugalom,
Keringőre málézó, unplugged birodalom.
Valami tényleg profi, amitől bezsonganak,
Amire az a szó rímel, kassza siker.
A klubban a színpadon bolondoztak
A Hamburgot megjárt csodabogarak,
Bőrcuccokban, ápolatlan, mint a vadak,
És úgy üvöltöttek, a dobhártya beszakad.
Megszimatolta, mi lapul a felszín alatt:
Mint az ügyes kárókatona, látja a csillogást
Nem a keszeget nézi, látja a nagy fogást.
S a buli után rájuk lecsapott: Uraim,
Venném azt szerencsének, ha önökkel
Robbanthatnék bankot.
Utólag könnyű hinni, más se kell a sikerhez,
Mint öltöny, olló, garbó, hajsütővas!
Meg hogy micsoda mázlija volt a palinak!
Szerencséje csak annak lehet, aki próbálja…
Minek patkó annak, ki nem ül fel a lóhátra?
Nem, nem ilyen könnyű a recept,
Nem születni, bírni kell szerencsésnek lenni.
S evvel a bölcsességeknek mára vége
Mert célját versem is, mint B.E. elérte.
