Sárga dodzsem
Vidámparkomban
Sárga a dodzsem.
Ticketekkel eteti
A nyerő korszellem.
Ha indul a menet,
Higanygőzbe’ vigyorog
Szikrázik szemgolyója,
Áramszedője beint egyet.
Vadul körbe cikáz,
Sisteregve kanyarog,
Ütköz, néha úgy fest,
Mint akit démon üldöz.
Vidámparkomba’
Gyanakodva nézem,
Ha vége a menetnek
Nem száll ki, vélem.
Másba kiállna? Kétlem.
Mert dodzsembe’ király
Pedig falánk a szerkezet!
Belerúg, mer’ teheti, ha leáll.
Erre született, vazzeg.
Jól áll neki a farolás
A lezser ingujjas
Törés, zúzás, tombolás.
Azt a kurva…….!
Foglalja dodzsemen
A vidámparkomba’.
Arcomba röhög és
Még azt mondja:
Váltok e húszast
Apróra. Szemtelen!
Ez nem a menetem.
Kedvence a Manhattan.
Ővé a pavilon, a terepem.
Én csak jegyet szedek
Nyelek s allűrjeit tűröm.
Kasszába bevételt gyűrök.
De az sem az enyém,
A borrvavaló a markomba,
Az, ahogy itt mulat, vazzeg!
A pofámba röhög,
A vidámparkomba’,
Szemez és dodzsemez,
A nőknek bejön ez.
De nem nekem.
Most megverem!
Sárgul a dodzsemem!
Seduxenem beveszem,
Vagy azon nyomban
A háromfázist
beleföldelem.
