Kilátástalan
(Radics Béla emlékének)
Bélát a pártba, Bélát a pártba!
A Rock zászlaját húrozzuk gitárnyakára!
Éljen az első varázsköztársaság,
És extázisom hevében
Az országgyülés elnökétől Ildikót lekérem,
Megbocsátasz, hölgyválasz van, Lenin,
Himnuszunk, let’s all night rockin’
Loboncos, emberarcú immár csillagunk!
Kár hogy nem így lett…
A zene halott, az a mi bajunk.
Inkább festettek fel a népnek leálló sávot.
Egy buli után, beláthatatlan balkanyarban,
Béla lelkébe voll gázzal beletapostak,
Mikor az ábránd zebrán ment át,
Just to take a walk on the wild side.
Veled megyek, üvöltöttem én is,
Arcom volt nagy, de petyhüdt a phenis.
Bélát a pártba, Bélát a pártba!
Szavazzunk a gitárkirályságra,
Áramot, erősítőket a felsőházba!
Get crazy!, vegyük be az alkotmányba!
Nyakkendőd alatt ne legyen ing,
Libabőrezred, állati nagy happening,
Csápolnak a munkásőrök, Aczél
Elvtárs parkett ördög, üvölti, hogy
Under my tömb[1], peregjen a DISCO gömb!
Kár hogy nem így, balul alakult,
A zene halott, az a mi bajunk.
Kilátástalan mosókonyha falán
Italba bódult árnyéklét Béla posztere.
Elszívott Gitannok a pálinkás pohárba,
Hallgatag, béna báb a gitáros lepke.
A tűz kihunyt csak a füst maradt
Legendák lelke izzik a magyar tőzeg alatt.
A csasztuskához elektromos gitár?
Minek? csak piálj, a fene megette.
Maradjon a munka frontján a hajrázás.
Jobb ha csak emlék a zene, a bélázás.
Így alakult, hagytuk, hogy így legyen,
A rock and roll halott, de nagyobb baj,
Hogy még mindig, temetetlen….
[1] Szabadon ferdítve a Rolling Stones Under my thumb száma után (hüvelykujjam alatt, azaz hatalmamban)
