Gyűrött szenvedélyek I.
Üres betört kirakat,
ahonnan elloptak,
Belőled egy kartonnal
Szívtam, most
Kihány a hiány
Vettítés gyűrött
lepedő arcokon
Hámló villamosok
Szürke salak, szárnyas ürülék,
Csattanva robban a póznák alatt
Ne etess galambokat, mert mérgezel
Ne ülj a padra mert szennyezzel.
Falfirkák és saturnus gyűrű az orrlikakba
Raszta hajas szellemtánc a pesti körúton,
Ez már nem az othonom, menekülök
Hátamba áll tucatnyi mérgezett darts.
Ha kell, mindegy, hova szarsz.
Útburkolati jeleken Motorháztetőkön,
Átlendülök, míg kipufogók
Mormogják a négyütemű mantrát.
Karomat széttárva kerengek, dobbantok
Horpad a bádog, ááá, kezembe szatyor
Boltba megyek.
Kemény gitártokok, lenyelt füttyel,
Bélésem a nem tudom én sem
Merre az Irányi utca, pedig ott lakom
Csúsznak a nyári gumik sikoltva
Téli kalapomat magukra húzva.
Kulcsom is bezúzva.
Mi ez az égett amper szag?
Zárlatos a szájkosarad?
Megáll a busz, csuklok,
Kidől a tömeg, briketté
Préselt a hetes, befűtök veled
Eléget a marathoni lótófutó kohó.
Gyűrött szenvedélyek II.
Elszenesednek a színek,
Feketefehét a szivárvány.
Karikát fúj szemed alá
A pirítóban felejtett zsemle.
Naponta egy kartonnal,
Vényre magamba szívtalak
Most briketté présel a hetes.
Mennyi kox mégis vacogsz
Hiába fűtenek, hűtlenek
Az emberek.
Kihűlnek a kapcsolatok.
Ne húzd tovább,
Szórd rám tufád
Ha van még gyufád
Égesd emlékem,
Mint atomvillám
A téglafalba
Füsttel írd mosolyod
Nem tudom ki vagy
Te sem tudod ki vagyok
Melyikünk él, melyikünk
Árnyék, halott?
Gyűrött szenvedélyek III.
Üres betört kirakat,
Ahonnan elloptalak,
Naponta egy kartonnal.
Szipkám a feketefehér
szivárvány most.
Gyűrött szenvedélyek
A lepedő arcokon
Felfestett útburkolati jelek
Szirénázva üldöznek,
Möbius sztráda szíjjaz.
Elnyel és briketté présel
egy csuklós piros hetes
Mi ez az amperszag, lihegem,
Nyáltól zárlatos a szájkosaram.
Elégtél a loholó kohóban?
Felfaltak a hollók, madarak?
Csattanva robbansz póznák alatt
Mint szürke galamb salak.
Hátamban mérgezett darts
Így jársz ha többet akarsz,
Ha sokat markolsz
Még többet nyafogsz.
Kihány a hiány,
Keménytokban a fütty
Barázda serceg a tű alatt
Dalod trágyázza magányom.
Bedeszkázott kirakatban
elnyomott csikk és sitt
A tömeg egy szál híjján,
Megvan és hömpölyög kint
Szájakban csörömpölnek a kockakövek.
Sárgán hámló villamos szakad
Át lázvizes lepedőmön, villanyt szedek
És hozzá hűtőmágnest eszek.
Rángatozó acél sínek az idegek
Az évtizedek téli kalapban sietnek
Elmúlni, míg mantrát trombitálnak
A kipufogók és a valóságnak égett radial szaga van.
