A gurulós bőrönd (Lepsény blues)
A bluesban szereplő minden személy, helyszín, időpont kitaláció,
a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve lehet.
Lepsény, 2010. május 26. 19:35
Gurulós bőrőndömet hazafelé húzom,
Messziről jövök, koszos az összes cuccom.
Csak lelkem patyolat, kocsmákban kimostam,
Hadd üvöltsek nagyot, legalább e bluesban.
Gyorsvonatra vártunk, a fehérvári restiben,
Tetszett a nő nagyon, hát futnom kellett sebtiben,
A vonat, a románctól, hagytam, jó messze vigyen.
Csak a Lepsény blues szól ma rólunk, hát legyen, igen…
Késő hogy a váltót most már átállítsam
Vagy haza fele indul, vagy kisiklik a vonat.
Bennem, bár vetkőzhet több asszony,
De csak egy várhat rám otthon, tudom…
Befutott gyors, az én jegyem Lepsényig szólt,
Csak annyit mondtam :ez csodás félóra volt.
A lépcsőn megcsúsztam majd’ félre léptem,
Hál’ Istennek Lepsénybe épen haza értem.
Kihagytalak babám, ez fáj, bennem dúl a tatár,
Letagadni kár, a karomban láttalak már,
De nem használtam ki, amit a helyzet diktált
Tudod, már nem is a bugyi, hanem az usgyi a határ.
Refr.
Mosatlan a holmim, rajtam csak a Lepsény blues van
Izzadt ingem ragad rám ebben a búfeledő bluesban,
Alsógatyák, büdös zoknik és a szomorúságom
Gurulós bőröndömbe mellettük, legyűrt hiúságom.
Emléked belőlem mosógép ki nem mossa soha,
Nem gyóntató fülke se a konyha se a fürdőszoba:
Asszony nem érti a férfi bút, hisz nem is az a dolga,
Ami az állomáson belém bújt, lelkem agyon nyomja.
Refr.
Nem lehettem más babe, csak szenvedélyes feledő,
Mással közös már a paplan, az ágy, a lepedő,
Míg gurolós bőröndömet hazafelé húzom,
Nyelem a könnyem, s dúdolom a bluesom..
