Álomvilág
Cseppkövek csillannak ott
Földtündér homlokán,
Nem láthattál még oly csodát!
Víz cifrázta paloták báltermében,
Homály-lepedőn hempergő telér
Az idők kezdetéről mesél
Mészkőbarlang, varázs garázs,
Az az én tanyám, hazám
Igazi álomvilág,
He-he, mindennel felér.
Utánam, komám,
Nyerített Topi
He-he-he s eltűnt
A Tüzoltóág bejáratán.
Csatakos kardigánba
bújt szellem vájár
a falon ki-be átjár,
csillébe tolja maga előtt
darabos nyers erejét,
az ércbe csapott csákányt
markoló széles nagy tenyerét,
s barlangba barangoló
rangadó szerepét:
csukafejessel veti bele magát,
buzogány kemény busa fejét
a fekete lyukba, s onnan
hátradob egy bőszült he-he-rét.
Belépve az álom birodalomba:
Kürtő tóban mormol lenn
a húsevő mélység réme.
Rúttá dörzsölt térdkalácsok
Nedves levét issza magába,
Széttaposott tornacsukák
Szakadt bűzzel itatott bélése.
A kopott talpak redőiben
borsókő morzsalék libabőröz.
A föld méhe nyöszörög,
repedt ereiben áramló
iszony-Amazonast
hús-kukacok hasítják,
Égő acetilén lángpengével
Szaggatva szét
A fekete örökgyász
Folyékony vásznát.
Agyagba gyúrt csendbe
Kondenzált közeggként
Cseppen a gáznemű
Örök kuss rémülete.
A kalapáló szívverést
Bömbölve búgja túl
A zúgó vérnyomás.
A falra kent beszarást
az örök csend zuhataga,
a barlang labirint torkán
leöblíti, hosszasan
gurgulázik, nagyot böffent
a föld gyomra.
Hűs légáramlat suhan át
Az emésztő félemlésen,
Gyűrőtt overallt húzva az
Üszkösödő feszengésére.
Rögbe vájja körmeit
Kő párkány peremén csüngő
Izzadt hajtincsek
Riadt pillantása.
Tapadókorongként
Ragaszt a pókháló-
Riadalom a falra,
Besajtol a félelem
Földtörténeti rétegek
Pala-szendvicsébe, vajnak.
Csorgó közönnyel
Mállnak szét az évek.
Kövült őslények dörgölik
Hüllő mész-közönyük
Kristályba dermedt létét
Kificamodott ölembe.
Karabínerrel láncolt,
kövült dögök
Törött csigolyáján velő
A szánalmas fehérje-lét:
A túracsoport krémje.
Minden üregből Topi arc
Karbidszagú lehellete
Diadalittas He-he-he-he tör elő.
Arcul csap az üregekben
Gellert kapó gúnyos kacaj.
Giliszta és denevér keresztezve:
Grizli nevelte született vakrobata.
S a kürtőkbe ugorva szétkürtöl
Még egy he-he-he-he-he-rét,
rekeszizma sziklákat repeszt
Járatokat robbant szerteszét..
Szaltózva fut, kurjongat
Oszlopkat tologat,
Ősereje átrendezi a termeket.
Néha megtorpan,
Mellkasából egy he-he-he-he.
Szakad fel.
Csapongva tobzódik s
sorolja a neveket,
megvagytok még gyerekek?
Könnyű volt szerepe…
he-he-he-he-he-he
….hiszen
Ez volt az ő terepe!
De mi, remegő verebek
A föld alatti holdon,
Ajajaj, nagy a baj
Hogy jutunk ki innen?
Tamásnak nem ér át a lába,
Trapézol a halál torkába
Szakadék torkollik
a nyílásba, alattunk
Csak a jó Topi tudja hány
Méter mély a semmi függőónja,
Megsemmisül Ménesi egója
Látom a lehetetlent s a tehetlent
S utána én jövök a sorba.
Szakadj szét Tamás, ütött az óra,
Az a néhány centi…
Még nőni kellett volna.
Nem baj, nyomorék óriás leszel
Ha itt leesel, hősi kripta halott…
S a bajt tetézve velünk
barlangásztak a csajok..
Ettől, a Topi még topibb,
A helyzet még cikibb volt.
De ott volt az Isten ujja,
Tamás hogy jutott át, csak Ő tudja,
Utána én jövök! mindent köszönök!
Ja nem előbb még egy lámpa…
Zuhan, fél percig, zuhan, zuhan, paff,
A semmi birodalmába,
Atomjaira robbantotta az örök rendet,
S egy pillanatra robaja
elnyomta az üregeket betöltő
he-he-he-he-he-he-he-rét
Akkor ott, csoda történt:
Isten a népét s utána minket is
A halál szájából kivezetett
S Topiba valaki beleesett…
Én akkor annyival beértem,
Hogy a kürtő száján épen kiléptem,
Soha nem volt oly kék
Az ég felettem,
Mint a barlangtúra után!
Ez itt az álomvilág,
Azóta tudom én, az ám!
