Ynakras

A Kanda Loló Babérköszörűs Alkotókör 2010 márciusában alakult. A tagok által megadott címre, képre, esetenként szavakra kell, lényegében bármely irodalmi műfajban reflektálni. Az alkotások kritika tárgyát képezik. A tagok folyamatos visszajelzése lehetőséget ad arra, hogy szépírói képességeinket közösen fejlesszük.

Friss topikok

  • csigakoma: Ezkurva jó, igazi blues. Remélem megzenésíted, ha eddig nem tetted. Tahisiban várom a dalt (2022.08.29. 16:21) 1437. Csömör gyönyör
  • csigakoma: Tetszik elképzelem, ahogy beleharapsz. Az utolsó két sort írnám át, tőled szokatlan módon a rím mi... (2022.05.09. 15:55) 1430. Kókusz
  • csigakoma: Meghallgattam, jó kis dal. (2022.03.20. 18:04) 1425. Saját világom
  • csigakoma: Ez nagyon szép, az utolsó sora nagyot szól. Gratulálok. Úgy vélem, te valójában művész vagy. (2022.03.17. 16:20) 1423. Tűzzáró ajtó
  • csigakoma: bosszantóan hajlik a fassirton a műanyag kés. Istenek röpte a fizikát szembeköpte. Dörzsöld szeme... (2022.03.17. 16:18) 1422. Egy csík két csík

HTML

33. Fiúk a háztetőn

2010.05.17. 14:28 | Ynakras | Szólj hozzá!

Fiúk a háztetőn

 https://soundcloud.com/user-467078919-677769158/fiuk-a-hazteton

Azt hiszed csak a huzat jár arra,

Felfeszített vasajtókat

Maga mögött durr.. becsapva.

Ezer szilánkra repedezett

a drótüveg ablak

Itt csak feltörnek,

Sohasem kopogtatnak.

 

Idegeneknek belépni tilos !

Na de akkor kinek szabad?

Itt mindenki idegen,

Csak turista az életében,

Kirándul a félelemben.

Orifonón szól önmagához,

Csak neki van kulcsa magányához.

A szükség van csak otthon,

bámul át a függönyrojton

míg P Mobil döng át

 A papírvékony betonfalon.

 

A vasrácsokon át befintorog a déli nap,

előtántorog a zuglakó, az átható,

nyarak érlelte ős kukaszag,

majd bebújik egy acélcsőbe,

vagy hasra esve a lépcsőházban,

egy lábtörlőben, becsönget

S vele az odakozmált pörkölt szag

Beront, ha otthon főz a fszt 6.

 

Lógó-foszló szálas szigetelőanyagok,

A rejtelmesen kluttyogó vezetékeken

Elmálló lakásszövetkezeti álom.

A volt bérlők kísértete vissza-visszajár,

Megzabálja a patkánymérget,

Vagy felpörgeti a gázórát,

A behajott tartozásért bosszút áll.

 

380V életveszély, gépház,

Örök moraj, rágóval tapétázott,

Lehányt, levizelt mozgóurna

A közös helység, személyfelvonó

Vagy ilyesmi, még látszik a tábla

Hogy veszélyes, a többit eltakarja

Egy obszcén firka. Most

Csikklerakó, passzívdohányzó,

Örökelhanyagolt, leélt, közös helység.

 

Kibelezett villamosszekrények,

Lógó eres villanyvezetékek

Áramért fohászkodó csupasz

Széllengette szigetelések

Rejtett zugog, átjárók, halálfejek

 

Vajjon itt kik élnek?

Hát a betonlakók, sódermanók,

Meszesgödrökben, vakolóvödrökben

Vakáciozó árva betonlárvák.

 

Figyelj csak a zajra, már jön is

A banda, a grund apraja nagyja

Baseball sapka félracsapva,

Gyerünk fel a 100.-ra!

Fiúk a háztetőn fent,

Kinnt  a szabadban,

Alattuk inog az előregyártott elem

S a tetőről egy pózna még

Feljebb az égig tornyosodik.

Nincs rajta csak érdes sorja,

Kapaszkodó, kiugró, semmi fogás.

Ez aztán a kihívás!

Kié a győzelem?

 

Ki kell innen törni, ki lesz a vezérhím?

Kié a legelszántabb lendület?

Felmásznak hát vakmerően,

Ki jut elsőnek a legmagasabbra?

Úgy, hogy még nem hull a mélybe,

A gazzal felvert játszótérre?

 

Fiúk a háztetőn, vetélkednek,

Albetétek szökevény népe,

Kulcsok lógnak a nyakba téve

Szükség van falkavezérre,

Aki a legmagasabbra jut

A vadszél tépte villanypóznán.

 

Lou Reed is köztük van talán?

Ki tudja hanyadik kínzó sokk után,

Úgy érezte, lehet ő is vagány.

Hol az identitás?

Keresi a New Yorki tornacsukás

A Felhőket karcoló

Műzabán kosztoló

Kirakatban posztoló Ifjúság.

 

Ugyanúgy, mint Salgótarjánban

Vagy Banska Bistricán,

Maga nemében Bob Dylan,

Csak nem szájharomicán,

Az, aki a legmagasabbra jut.

Úgy hogy nem zuhan le.

 

A betontömbház párkányán,

Mutálva tombolnak a

Horzsolt térdű var-letépők.

Kiválasztódnak a vezérek,

Emírek, bégeg, Mussolini,

Aki kamaszkorban helyből

A legmagasabbra szökellt.

Ugye nem nézted ki a köpcösből

Ő volt Új-Nápoly csúscstartója,

Fenntről vizelt  a felhőkarcolóra.

 

Míg otthon főtt az ebéd,

 s a ritkuló hajfonatból

korpa hullott, miközben

Mama a csempében

tincset igazított

És zsírcseppet sírt,

belesütve mindazt,

amit meg nem kapott,

 az a bitang  kölyök

már megint meglógott,

 

A háztetőn a szmográgta

drótok között

Nőnevekkel trágármódra

összefirkált Tűzfalon

lenddületből tör az ég felé,

A gravitáció ellen,

igen felmászott,

Ott leng, fennt, a jeladón,

 vagy egy villámhárítón,

de tapinthatóan a pulzáló

mindenség vénáján.

 

Míg a papa a söre mellett

 újságot olvasott,

Alsógatyában lazulva

A nappali odvában

Döglegyekkel beköpött

fullasztó kánikulai

órákban …, ezalatt

 

Ezalatt  kimerevítve

egy pillanatra,

A csúcsponton,

a toronyház tűhegyén,

Átszúrta a kozmoszt

 a kölyök tette,

érezte, a világ körülötte forog,

lennt már érte vetkőznek

a szomszéd csajok.

 

Ott lett bálvány,

hol mélybe szakad a

Bádog párkány,

arca lekváros,

buktát majszol el

az Empire Buildingen,

Vagy Salgótarján

blokk tengerében

Antenna árbocón

Zászlóként leng

Az orkánszélben.

A lényeg, hogy fennt

a más számára

Elérhetetlen, kihívó

 Messzeségben.

 

Szédület, hogy pont

ő az aki ide feljutott,

Alatta a nyüzsgő

mélység, ingovány

Vassodronyok övezte

légi mutavány,

S fiúk a háztetőn  

hátbaverik elismerően.

 

Emlékszel még Tégla Pötyire a Petrik udvaron?

Közülünk ő futott legmagasabbra a falon

Ötöt lépett vertikálisan, így lett nyerő.

Igaz, az nem volt háztető, csak egy koszos udvar,

De számít?

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ynakras.blog.hu/api/trackback/id/tr683074354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása