Dollármilliók iPhone-ból és Androidból
Mottó:
„A tökéletes szimulációban a többi személy is lehet szimuláció. Lehet, hogy te sem létezel, csak egy avatár vagy.” Neagle.
I. Egy gályarab küzdelme i-phonokkal és Androidokkal
Pattanásig feszült idegek mint gálya evezők
A túltengő pepsin tengerben csobbannak.
Szilárd pont csak a szilicium alapú élet lehet,
Az elektronfelhők öntözte információs sivatag.
Menedéket keresnek a szénvázas szökevények,
Elmúlásuk elől.
Tenyésznek itt Odüsszeába illó lények, iPhone-ok,
Androidok, bartelező tőkehalak, páncélzatuk golyóálló
S lerágják az evező lapátot, majd felőrölnek, eladnak.
A mohó szerverek szomjaznak bioüzemanyagra,
Jutalmul a szerves létbe ismét visszaforgatnak,
Nyomod sem marad.
Nyugalom, ha te vagy soron úgy is széttépnek.
De addig is, ütemesen csörgesd a láncodat,
Mert eljön az a nap s téged akar a láncolat.
Evezz, s talán sikerül egy szebb korba a télak?
Függőkertre vagy szilíciumvölgyre néz majd
a felhőkarcoló ablak?
II. A beetetetés: a Guru tanácsa
Hej, ki a füstüvegben az utca sarkán fésülködsz!
Élsz mátrix ketrecbe zárva, amit a valóságnak vélsz.
Üres tojásokat tojsz és számolsz, mit vársz a mától?
Csupa 00000, mikor jön már az Egy szabadító?
Még egy, mert az analóg végleg bezúzva lett.
Lesz digitális megváltás, örökre Egy Egy Egy?
Ezt most ha tényleg kérded, válaszom:
A karrier deriváltja egy golyó a fejbe,
Vagy reciprok Soros György, azaz nulla,
mert ő tart a végtelenbe,
mert Ő végtelenül tettenérhetetlen.
Nincs kitüntetett pont, belső ítélet kérdése,
hogy soron leszel, vagy soros, sorsold ki magad.
Ha a zsebedbe nyúlsz mint állatkertben,
Dollárokal beeteted az iPhonokat s Androidokat,
Nem lesz más dolgod, csak széttépni a sorsokat,
Mint cápashowra a belépő jegyet.
III. A beteljesülés: vendégség a Guru otthonában
Likvid dollár milliárdok kerti tavamban hullámzanak,
Vízében iPhone-ok, Andoridok hullákkal labdáznak.
Kékes füstüveg szűri ki házamból a világ nyomorát.
A vendégnek, ki túlélésre jelentkezik, kötelező a kalap,
Az illem, a selyem sál, a parfüm, az arany karóra.
S ha valahogy túléled a látványt, és marad még
Bőr cafatokra tépett arcodon, s a csontvázadon
Némi hús lifeg, akkor még szalonképes vagy.
Beléphetsz majd a végzetembe, hol
Rubinnal bélelt csapágyakon, veled perdül a rulett.
Az ajtó finom puffanással csukódik mögötted,
Szívem helyén pénzzel teli széfem, égig emel,
Majd pokolra hullat guru(ló) műbőr székem.
Szalonomban, nincsenek képek, csak piranja ürülékek.
De ne aggódj, öt percenként úgyis felmosnak.
IV. A végzet, a Guru dala
Nyugalom, nyugalom úgyis széttéplek
Nyugalom, ma te vagy soron, hát széttéplek,
Ma rajtad gyakorlom a tettenérhetetlenséget.
Nem látod, de sikerült, még szőrcsomó se maradt!
A nagy hal mindig megeszi a kishalat.
Nyugalom, nyugalom, ham bekaplak,
i-Phonjaim és az Androidok
A gazdijuknak lámcsak, meghagytak.
Látod, nagy a szám,de csak akkorára tátom,
Amekkora igényed nőtt, kedves barátom!
Nyugalom, nyugalom, befallak, majd eladlak,
mint anno a kövült chilei madár szarnak,
most nagy ára van a a bioüzemanyagnak.
Látod, nagy a szám,de csak akkorára tátom,
Amekkora az igényed, kedves barátom!
Én vagyok az Egy, jöhet utánam
A nullákat tojó tyúkok végtelen sora
Ennél gazdagabb úgy sem leszek soha.
De én úgy vagyok beprogramozva, hogy
A nagyhal megegye a kishalat.