Limasszoli fiúk
https://soundcloud.com/user-467078919-677769158/limasszoli-1
Csak úgy hívták őket limasszoli fiúk.
Mikor égett a csűr, egy hajadont menttetek meg.
Joe volt ki a hajtányt kezelte,
Pierre a fecskendőnek volt mestere,
S parancsnokuk, Bob, rostélyos arca ma is
A hozzá méltók emlékében, lángkeretezte kép.
Nehéz korban éltek, mikor a tettek
Helyett a szavakon volt a hangsúly.
Az ifjúság technopartikon vibrált
Könnyű drogoktól a plafonig szállt,
Szájtátva, vörös műkörömmel SMS-ezett.
Ők nem a korhangulat szerint éltek.
La Manche lovag módra, minden nőt
alanyi jogon Dulcineának tekintettek.
Egyszer lángoló szűzet mentettek meg,
Akire azt mondanád, csak közönséges,
De ők megtalálták benne eszményképüket.
Úgy hívták őket faluszerte, limasszoli fiúk.
Ami szinonimája volt a hülyegyerekeknek.
Erre fittyet hányva, a tettek mezejére lépve
A technoklubbá avanzsált lángoló csűrből,
Mentettek egy szexideált, azaz Dulcineát,
Aki egy pasival éppen csetelt, az alak
A tűzeset során gyorsan elpárolgott.
Most, bocsi, offolok,
Igen, direkt használtam e szót, pasi,
Mert úgy utálom, jobban tán semmit,
Tán csak ezt: buli.
De térjünk vissza a lényegre:
Valóban lángolt a „szűz”
hullámlón szétbomló szőke haja,
Felgyújtotta fénye a hajnalt, a lépcsőházat,
A környező hegyeket, erdőket,
S a tettvágytól buzgó tüzoltó szíveket.
S mikor a lángok emléke végre
Halványulni kezdett, a pasi, azaz
Az alkalmi partner egy kanyargós buliból
Ismét a csajszi elé lépett, feltétezhetően
még könnyű drog hatása alatt.
Most, bocsi, offolok,
Igen, direkt használtam e szót, csajszi,
Mert úgy utálom, jobban tán semmit,
Tán csak ezt: kanyargós buli, pasi.
De térjünk vissza a lényegre:
Nyálát arra verte, hogy
Ő hívta elsőként a limasszoli fiúkat,
ezeket az állandóan szolgátban levő barmokat.
Mobilját mutogatta, na, mit is mutat a kijelző,
A kimenő hívás lista, a legördülő menü?
Most, bocsi, offolok, WAP-os volt a telcsi, akit érdekel.
S míg a limasszoli fiúk a
Laktanyában éppen karbantartottak,
Gondolatukból űzve a lángoló
Vörös hajfonatokat, babrálva feledve
A technolázban égő vonagló Dulciena babákat,
Arra gondoltak, a barátság az első,
Hármuké lehet ugyanaz az eszmény,
De testileg nem lehetne csak egyiküké, Ő!
Fontosabb az összetartás, a tűzoltás,
mint a hősködéssel szerzett, hímzett, cifra jegykendő.
Míg együtt markolják, míg kezükben van
Addig spriccel messzebbre a fecskendő!
Hogy kerül ide ez a szó, jegykendő?
Nos, hagyományörzők voltak ők, nem azt nézték
A csajszin hány gigabyte háj reng,
Hanem őseik szavára figyelve a belső érték,
Szemük előtt ez fénylett, de hol volt már akkoriban cifra kendő!
Hülyegyerekek! Mondták a helybeliek,
Ha jegykendő kell a múzeumba menjetek!
S mint majd kiderül, emlékükkel így is lett…
S egyet értettek abban is,
Hogy az undorító szavak sorrendje ez:
Pasi, csajszi, buli, offolni… de nem rajongtak ezekért sem: net, telcsi, bocsi…
Csak úgy hívták őket limasszoli fiúk.
S parancsnokuk, Bob, rostélya ma is a
Helytörténeti gyűjteménybe megtekinthető.
S ott ven Pierre emléke a fecskendő,
S a Joe hajtotta hajtány, erről is szó volt talán…
Merev lemezről demágneseződő csetelő vagány!
A limasszoli fiúk neve látod, megmaradt,
Limasszol hőseinek egy utcácska is akadt,
A mobilos nagymenő neve az aksijával
Együtt a múltba lemerülő, veszendő!
Ó, távoli Hispánia szegletében eldugott kicsiny falu, Limasszol!
Helytörténeti gyűjteményedbe képzeletem visszajár,
Barátom, ki az undorító szavak sorrendjével egyet értesz?
Te is Eljössz velem egyszer talán?
