A magyarok kedvence az Újházy tyúkhúsleves
„Foglaljon helyett Bálint gazda, hogyhogy itt jár minálunk,
Vagyunk, vagyogatunk, néhanap még kapálunk?
Tudja Bálint bátyám a kiskertem távol, kéklő Adria,
De kihűl a leves, újházi tyúk, Bálint gazda, tálalva!”
„A kedvencem, ahogy szamizdat főzte az a huncut Róza?,”
„Van ez olyan, elhiheti, pedig ez biz’ csak kocka.”
„Mi van a mi Bálintunkkal, mostanában ritkám látom,”
„A Székház előtt koccantunk, még az elmúlt nyáron.”
„Gáborom, jegyezd meg a legfontosabb a kontaktus,
Többet ér az barátom, mint nyolcvan felett egy jó aktus.
Mi van a háttérben nőügy, vagy mi a fasírt oka?”
„Hagyjuk ezt bátya, inkább mondja, mit ültessek az utcafrontra?”
„Állandóan leskelődnek, zavarnak, nincs nyugodt percem,
Csoda, hogy elszámoltam, mikor villamost vettem?
Az ember már nem bír egy jót kefélni a verandán
Mert a tekintet átütő löveg, hiába a golyóálló üveg -az ám.”
„Van szatyromban néhány tő szúrós bambusz fajta,
Villa berek náda kerek, dzsungelharc lesz, riporterek!”
„Együtt lestük, emlékszel hogy dugványoz a Róza.”
(Gábor félre) „Már rég vége, a francba, nehogy má ezt se tudja.”
(Bálint gazda félre)
„Nehéz lehet így élni, tengertől, kiskerttől távol
Locsolórendszer vezérelve hivatali portálról.
S a dalmát kertész emailt ír, hogy érik már a füge,
Megkostolja helyettünk, milyen édes is az íze.”
Teleszkópok fókuszába, mint bulvár lap címlapján,
Kancsó borral üldögélnek a pestközeli verandán.
A távoli füstködbe levánszorog a napkorong,
S egy lopott autó riasztója gazdájáért felvijjog.
„Mennem kell, estellik, fiam, álmodj kék Adriádról,
aztán ne spórold a vizet a kúszó bambusznádtól.”
„Cudar szmog szitál kinn, csúszós a lépcső, márvány…”
„Fiam a koromra célozgatszl! lesz még ebből botrány!”.
S a kaput úgy bevágja, hogy a térfigyelő bejelez ,
Riporterek körbeveszik, érdeklődnek, kilépett?
Bálint gazda rájuk mordul, „most inkább én kérdezek”
„Mondják meg énnekem, hol lakik a Róza?”
„Ahogy a magyarék szeretik a tyúkhúst, ő főz csak,
Új házityúk módra.”
