Mik ezek a titokzatos jelek?
Minden ember húsvérré testesült üzenet
Egy távoli méhből, szabadulva kajütjéből.
Egy egy éltre kelt égi utas, ki ide huppant,
S keresi szétfröccsent darabkáit, mint gyémántjait.
Aki született, hontalan idea,
Mert maga a lénye akkora csoda,
Amit nem viselhet el semmiféle misztika,
Minden egyes szívdobbanása üdvlövés,
Annak, aki odafönt éppen nyerésre áll,
Egy elvadult ulltipartiban, hol nem fillér az alap,
S az aduász lehet egyetlen megkerült darab,
Amit magából, nem sajátjaként valaki visszaad.
Minden lopott procikánk vacog,
Mint porcicánk egy zugban úgy kucorog,
Vissza kell adni egyszer a kapott létet,
Hiába keresed visszabújni a kihűlt méhet.
Mit megtalálni bolyongunk bújva bojhos rejtekeket,
Felfedezni vélve hívó titokzatos rejtjeleket,
Vágyágyról vágyágyra, mintha volna biztos kikötő,
Egy ölelő kar, mely a félelem ellen hullámtörő.
De ki merne szembe nézni avval, hogy semmi?
Csak amennyit felfedeznek belőle, annyi.
Pusztán annyit ér, mint megfogant gondolat,
De önmagában üstökös, a Naprendszerből elsuhant.
