Fel a fejjel!

A csalódás néha ezer Shiva karral ölel,
Torz szádból hulló szó: érthetetlen zörej,
Oda szánnád magad, de nem kellesz és kész,
Törött csupor vagy s földre csurgó méz.

Ülsz egy bőröndön sóvárogva nézve a házra,
Egy sötét ablakra, redőnye előtted zárva,
Nem kellesz harmadiknak, tartani a gyertyát,
nem veled fog leszakadni a baldachinos ágy.

Fel a fejjel!
Nincs elvesztegett pillanat!
Amit átélsz, a tiéd,
Akkor is ha vesztes vagy.

Teljen az idő, ne csak múljék eseménytelen,
Aki szerencsésnek tűnik, sokszor jelentéktelen
Epizód, kiváltó ok, azért van, hogy többé tegyen,
azáltal, hogy minden reményt tőstül elvegyen.

Prédája diadalának lelked, a feltépett kincsláda,
Kirabol és egy kirakatban ácsingózhatsz utána:
Kihez ragaszkodsz, ő nem maradhat tiszta,
nem a tied, engedd veszni, add vissza!

És fel a fejjel!
Nincs elvesztegett pillanat!
Amit átélsz, az marad tiéd,
Akkor is ha vesztes vagy.

Bűntelen csak egy kísértet lehet,
Elbukást kerülni tehetsz még kísérletet,
Ne lógasd csüggedten az orrod,
Bohóckodj, vagy játssz elszánt Zorrót.

Emelt fővel, kardot rántva,
A mázlistákat kardélre hányva,
dobd át a falon, azon, hogy “hagyom”,
Amenyi előttük, annyi van még hátra,

És fel a fejjel!
Nincs elvesztegett pillanat!
Amit átélsz, az marad tiéd,
Akkor is ha vesztes vagy.