Nincs üzenet

Sem égen sem Földön…

Nincs kötélzetbe kapaszkodó kíváncsi matróz,

Sűrű bozótosban buzgón utat nyitó dzsungelkés.

Nincs kapás, nem rezzen a világháló,

Nincs gondolat, melynek röpte célba venne.

Eseménytelenül tellik az idő,

Az elhagyatottság szirtjén tűnődve

és merengve a kihalt horizonton,

Reménykedve, tán maradt nyom,

Némi hiány és keres valaki egy napon.

Nincs üzenet,

Sem égen, sem Földön, sem gépen.

Gubóz csend, feledve nyakig gézben,

nem enged szorításából a kétely,

szabadultak, mikor hajítottak félre,

vannak, akik jobban illenek a képbe.

Retusáltak a képzeletből és oly könnyedén,

Mint ahogy fikát pöccint a hüvelyk,

Kiradíroztak és laza csuklómozdulattal

félresöpörték ezt a fölöslegesnek ítélt egót,

Mit ér, ha csak dörömbölésre nyitnak ajtót?

Egyszerűen nem is létező, akit kitagadott

a kollektív tudat, mint egy gazella raj

egyedét, akit széttépett a vad és nincs,

de annyira nincs, hogy nem is volt,

Feledve szörcsög gyomorsavban.

Minek raktározni a hiányt? Temetni kell

és nem formalinba mártani a tetemet,

miért állítanának annak totemet,

aki nélkül gondtalanabb az élet?

Egyszerűbb, ha nem is színesebb.

Egyenletesen fátyolfelhős az ég.

Nincs több tűz, ázott minden gyufa.

Kihűl a láva, bátornak tűnik, aki gyáva.

Silányság pótol be minden hiányt,

Konfekciók vállalnak rizikót.

Jól el vannak, nem kell több parti,

Úgysem játszanak már, mindegy,

hogy hiányzik egy bábu, egy lap,

gyalog, vagy tök ász?

Értsd már meg, nem számít az!

Nincs helyed sem égen, sem földön,

sem gépen, ne is keresd!

Nincs üzenet, sem emlékeztető,

Elmosta nyomod a feledés árja,

Hűlt helyed után senkisem eped.