Messze, messze innen,
Egy csónak tatján evezve,
Álruhában, piperkőcnek nevezve,
Poszternek beillő kép.

Bárhol is járok, minden oly idegen,
Ha nem utazhatsz itt közel mellettem,
Otthonom száműzetés, bolyongás,
hajófaron lapátoló féltő-szorongás.

Hallgatom hogy csobban a kanális,
tercelek hozzá ál-Villonként villogva,
galambok és gót katedrális, mily banális,
nem ragad el karnevál, hév, színpompa.

Senkit sem akarok úgy átvinni, mint téged,
a túlpartra, ahol szebb az élet,
Senkit sem akarok úgy elkápráztatni,
Nem vagyok jó, mint csáklyám áztatni, áztatni.

Ez a vers nem enyém, tőlem elvétetett.
Egy gondolat gondola, valahogy eltévedhetett
és hánykódik hullámokon, míg el nem süllyed.
Ettől sem több, sem kevesebb nem lesz

A történet, amelyben dolgok mással és máshol
történnek és a színhely sem Velence.
Kezdetektől másvalaki szalonod kegyence,
Ez pedig itt Budapest, a fene megette.