Bárhol és bármikor,
Jelen vannak, online,
Nincs olyan party time, date,
melyet ne fotóznának szanaszét,
Világgá kürtölve flörtölve
egy lencse előtt,
a partner részeg, vagy belőtt,
annál inkább hírérték,
jépeg az aznapi fogás,
amitől aljzottabb a bújócska,
hát én ide lövök egy lájkot,
a távoli írigykedés jeleként,
hogy amíg ők állandóan szépek,
engem szétrágnak belül férgek,
mérges indulatok és ábrándos képek.
Vizuális lepedőm ez a híráram,
vizes tőle az ágyam, s az agyam
tekervényei vibrálnak, mint
egy túlterhelt transzformátor,
hiába szövegel a trendi lelkipásztor,
a konstans zajló partytime felgyújtja éjszakám,
rámszakad minden erkély és a szökőkút kéj
mámora fullaszt, élve nyúvaszt.
Még fintorog ördög, pfujj, félholt a dög,
így nem kell, a mennybe menetelnem kell,
Hol gondon trónol az Úr, pokoli háború dúl
és mint Sztálingrád barikádjába gémberedett szanitéc,
válogatni kényszerül, ki az aki sorra kerül
és elrepíti egy kórház gép
A vágyott haza felé, hol magához tér.
A tekintet, mint alattom szög, tenyeret döf át,
Benne a terv része,
a tükröm egy lapos device,
Villodzó torz ábra, minden túl szép és frankón jó,
Mint náci tiszt rideg kék tekintetében idilli gettó.
Nyel az upload- download cuppogó mocsár,
Ahol buborékok egyesülnek és pukkanak el,
és vannak aki képesek átkelni rajta, épen és szépen
felemelt fejjel bár mosolyuk pingált, sárm-sár
Pigment foltok egy vásznon, átlátszó celluloid létük,
ez a rémálom, egyszer, tudom, hogy végük,
velem együtt, a színes légömb immáron petyhüdt,
szökik a dinitrogén oxid és fullaszt a széndioxid,
Ránt magával vágyakkal telerakott bevásárló kosár,
A mélybe, s hogy csinálják, hogy nem veszik észre?
