Tiszteletreméltó vállalkozás, akarom mondani szívós sziporka.
Azért több ilyet ne csinálj. Egy Lázár Ervin mese jutott eszembe, amikor versíró versenyt tartottak.
Ez a rész jutott eszembe róla:

Mikkamakka megrázta az elnöki csengőt.
– Elég – mondta. – Halljuk Aromót!
Aromo fölényes mosollyal sétált a tisztás közepére. Rázendített:
bálomböki bag u fan
bálomböki big a fún
– Nem ér – ordított közbe Bruckner Szigfrid –, egy hangot se értek belőle! Arról nem volt szó, hogy hottentottául is lehet verset írni.
– Eszed tokját hottentotta – háborgott Aromo –, ez igenis magyarul van!
– Akkor én megeszem a fülem – mondta Bruckner Szigfrid.
– Már meg is sózhatod – felelte Aromo.
– Hadd mondja végig – próbált rendet teremteni Mikkamakka.
Aromo újra belefogott:
bálömböki bag u fan
bálombökö big a fún
búlámbákö bög i fan
balúmbaká bög ö fin
bilambúka bág ö fön
bölimbakú bag á fön
bölömbika búg a fán
– Ez semmi – mondta Ló Szerafin –, így egy gyerek is tud verset csinálni, ha ugyan ez egyáltalán vers.
– Igenis vers! – jelentette ki Mikkamakka, akinek úgy látszik, tetszett ez a bálömböki. – S ha azt hiszed, hogy olyan könnyű ilyet írni, rajta, bizonyítsd be! Írj egyet!
– Nem is kell leírnom – mondta Ló Szerafin –, kapásból is elmondhatom.
– És már mondta is:
kómirelű kőtyual
kamórile kütyőul
kumaróli ketyüől
kőmuraló kityeül
kőmürula kótyiel
kemürőlú katyóil
kimerülő kutyaól
– Jó, jó, de ennek semmi értelme sincs. Mi az, hogy kimerülő kutyaól? – szólt Aromo. – Kimerülhet egy zseblámpaelem vagy esetleg egy hegymászó, de egy kutyaól!
– Esetleg elfárad – vetette közbe Vacskamati. – Miért ne fáradhatna el egy kutyaól?
– Vagy a kutya nagyon nyomja belülről – kelt Bruckner Szigfrid is Ló Szerafin védelmére.
– Rendben – mondta Aromo –, de a módszer, ahogy a verset írtam, mégis az én találmányom.
– Ez igaz – hagyták helyben a többiek.
– Találmánynak nem rossz – epéskedett Nagy Zoárd –, csak versnek.