Dörzsölt Dézsék

Olyan nylon szerű lehet a tapintásuk,
úgy képzelem felmondásom után én,
Dörzsölt dézsék, ha idegesek,
Sápadnak és vörösek, pulzál bennük festék s nem vér.

Pozíciójuk betonszilárd bunker,
Nagyon félnek, mint a CEU-tól Junker,
S úgy tesznek, mint aki a cégért halna,
De ha arra kerülne sor, mind szégyent vallva

maradna, aki volt, túlélő Dörzsölt Dézsé,
maradandót nem alkotva tovább dülledve,
sápadt és vörös arccal kapkodva levegőért,
“Méghogy ő, méghogy ő nem ért-

ene a cégvezetéshez, akkor miért igazgató?
Mert jókor volt jó helyen és elmondható
e versben róla az is, hogy van félteni való,
Havi nettó másfél vagy kétmillió?

Jó, jó, csak bruttó, brutálisan elb... egy rendszer,
bocsánat, igazgató úr, de nem rúghat ki mégegyszer,
ami a szívemen immár az útszéli számon,
segglyukába egy jó nagy lóf..., beszerzési áron.

Arca falfehér, majd ismét vörös,
Dörzsölt Dézsé mérges most vagy dühös?
Hmm különös, olyan, mint a meszelt sír,
Majd hirtelen pulykavörös, arcáról lerí,

Hogy valójában hatalma az ő menedéke
Lesből is tüzel, ha ez áll érdekébe’,
Sunyi pillantása fojt, mint lasszón a hurok,
Dörzsölt Dézsén rájásan sikamlós a nylon burok.

Dörzsölt Dézsék vannak még sokan,
Együtt bátrabbak és a gyógyszeraipar az márcsak olyan,
hogy remek bújó hely mint murénáknak a korall-
atoll, lesből ugranak toroknak, haladva a korral.
Nézd meg a Linkedlinen, mosolyuk álnok,
Hátuk mögött céges lobogókat látok,
jelezve, hogy hatalmukat honnan kapják,