Szomszédok
Hosszú folyosón geometrikus rendben
Laborok nyílnak és bontakoznak csendben
Üveg mögött magukba zakkanva
Egy egy projektre kattanva, ők.
Férfiak, nők,szépek is lehetnének, élettel telve,
Ha a megvilágításuk nem oly sejtelmes lenne,
és ha nem folytaná őket meg a környezet,
tartozékká válva lelkük üzemanyag és elég.
Elég belőlük annak aki ide belép, egy fülke egy asztal,
és jóba kell lenned a szomszédokkal,
ha szereted, ha nem, el kell viselned,
ahogy szólít, lenéz, vagy becéz, okkal.
Aki nagyon akar itt nyöghet teher alatt,
van elég feladat, amelynek sohasincs vége
hosszú hosszú alagút az élet,
s melletted ül valaki,ha nem is kérted.
Lett. Az sors vele ennyit tett,
S melléd rakta, avagy fordítva,
Minden relatív, de akkor is ki kell bírni,
A szomszéd nem egy fotó előhívva.
nem egy poszter, amely letéphető,
Nem egy szalmabábú, elégethető,
Tehetlen szomszédsága ellen a szomszéd,
Ott van és kész, jobb, ha te mész.
A probléma lényege az állandóság,
A munkatárs olyan járandóság, amely
megfellebezhetetlenül makacs valóság,
azért van, mert a csapat nem egy ember.
mellékes, hogy van-e neve, neme,
Persze, hogy van, de attól még szomszéd
és ez az amitől végképp megfoszthatatlan,
Mert reláció köti e címen és jogon melléd.
Jobban esne a nemléte, de akkor is
jönne más a helyébe, nincs rá mód ezt
a rendszert fölszámolni, vagy tessék elrámolni
és becsukni az ajtót, ha nem tetszik hagyd ott.
